Incipit {specialis}
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
Psalmus 3 [0]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Kezdet {speciális}
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
Zsoltár 3 [0]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Invitatorium {Antiphona Votiva}
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Dóminus tecum.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Dóminus tecum.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dóminus tecum.
Ant. Ave María, grátia plena, * Dóminus tecum.
|
Imádságra hívás {Antifóna votív}
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. az Úr van teveled.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. az Úr van teveled.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. az Úr van teveled.
Ant. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, * az Úr van teveled.
|
Hymnus {Votiva}
Quem terra, pontus, ǽthera
Colunt, adórant, prædicant,
Trinam regéntem máchinam,
Claustrum Maríæ báiulat.
Cui luna, sol, et ómnia
Desérviunt per témpora,
Perfúsa cæli grátia,
Gestant puéllæ víscera.
Beáta Mater múnere,
Cuius supérnus ártifex
Mundum pugíllo cóntinens,
Ventris sub arca clausus est.
Beáta cæli núntio,
Fœcúnda sancto Spíritu,
Desiderátus géntibus,
Cuius per alvum fusus est.
Glória tibi, Dómine,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre, et Sancto Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {votív}
Kit tenger, föld és csillagok:
Áld és imád és prédikál,
A hármas mindenség Ura
Mária rejtekébe száll.
Kinek nap, hold és mindenek
Szolgálnak ezredek során:
Kegyelemtől eláradott
Szíve alatt hordja a Lány.
Ó boldog égi híradás:
Kinek ama nagy Alkotó
Méhébe vonja meg magát,
A mindenséget átfogó.
Ó boldog, égi hívatás:
A Szentlélek mívelt csodát,
Hogy akiért a nemzetek
Sóhajtanak: szívébe szállt.
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ Votiva}
Nocturn I.
Ant. Allelúia, * allelúia, allelúia.
Psalmus 45 [1]
45:2 Deus noster refúgium, et virtus: * adiútor in tribulatiónibus, quæ invenérunt nos nimis.
45:3 Proptérea non timébimus dum turbábitur terra: * et transferéntur montes in cor maris.
45:4 Sonuérunt, et turbátæ sunt aquæ eórum: * conturbáti sunt montes in fortitúdine eius.
45:5 Flúminis ímpetus lætíficat civitátem Dei: * sanctificávit tabernáculum suum Altíssimus.
45:6 Deus in médio eius, non commovébitur: * adiuvábit eam Deus mane dilúculo.
45:7 Conturbátæ sunt gentes, et inclináta sunt regna: * dedit vocem suam, mota est terra.
45:8 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
45:9 Veníte, et vidéte ópera Dómini, quæ pósuit prodígia super terram: * áuferens bella usque ad finem terræ.
45:10 Arcum cónteret, et confrínget arma: * et scuta combúret igni.
45:11 Vacáte, et vidéte quóniam ego sum Deus: * exaltábor in géntibus, et exaltábor in terra.
45:12 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák votív}
Nocturn I.
Ant. Alleluja, * alleluja, alleluja.
Zsoltár 45 [1]
45:2 A mi Istenünk oltalom és erő; * segítő a szorongatásokban, melyek igen elértek minket.
45:3 Azért nem félünk, ha a föld megrendül is, * és a hegyek a tenger szívébe vitetnek.
45:4 Zúgjanak bár és háborogjanak az ő vizei, * rengjenek a hegyek az ő erőssége miatt:
45:5 A folyó rohama fölvidítja az Isten városát, * megszenteli hajlékát a Fölséges.
45:6 Isten annak közepette van, s nem fog ingani; * megsegíti őt Isten korán reggel.
45:7 Fölháborodtak a nemzetek, és hanyatlottak az országok; * ő szózatát adta, és megrendült a föld.
45:8 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
45:9 Jöjjetek elő, és lássátok az Úr cselekedeteit, minő csodákat tett a földön: * megszüntetvén a hadakat a föld végéig,
45:10 Eltöri a kézíjat, és összezúzza a fegyvereket, * és a pajzsokat megégeti tűzzel.
45:11 Szűnjetek meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten; * fölmagasztaltatom a nemzetek között, és fölmagasztaltatom a földön.
45:12 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 46 [2]
46:2 Omnes gentes, pláudite mánibus: * iubiláte Deo in voce exsultatiónis.
46:3 Quóniam Dóminus excélsus, terríbilis: * Rex magnus super omnem terram.
46:4 Subiécit pópulos nobis: * et gentes sub pédibus nostris.
46:5 Elégit nobis hereditátem suam: * spéciem Iacob, quam diléxit.
46:6 Ascéndit Deus in iúbilo: * et Dóminus in voce tubæ.
46:7 Psállite Deo nostro, psállite: * psállite Regi nostro, psállite.
46:8 Quóniam Rex omnis terræ Deus: * psállite sapiénter.
46:9 Regnábit Deus super gentes: * Deus sedet super sedem sanctam suam.
46:10 Príncipes populórum congregáti sunt cum Deo Ábraham: * quóniam dii fortes terræ veheménter eleváti sunt.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 46 [2]
46:2 Minden nemzetek, tapsoljatok kézzel; * örvendezzetek az Úrnak vigasság szavával.
46:3 Mert az Úr fölséges, rettenetes; * nagy király az egész földön.
46:4 Alánk vetette a népeket, * és a pogányokat lábaink alá;
46:5 Közöttünk választotta örökségét, * Jákob szépségét, melyet szeret.
46:6 Fölment az Isten örvendezéssel, * az Úr harsonaszóval.
46:7 Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek; * énekeljetek a mi királyunknak, énekeljetek.
46:8 Mert az egész föld királya az Isten; * énekeljetek bölcsességgel.
46:9 Isten országol a pogányokon; * Isten az ő szent székében ül.
46:10 A föld népeinek fejedelmei Ábrahám Istenéhez gyűlnek; * mert a föld erős istenei igen fölemelkednek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 47 [3]
47:2 Magnus Dóminus, et laudábilis nimis * in civitáte Dei nostri, in monte sancto eius.
47:3 Fundátur exsultatióne univérsæ terræ mons Sion, * látera Aquilónis, cívitas Regis magni.
47:4 Deus in dómibus eius cognoscétur: * cum suscípiet eam.
47:5 Quóniam ecce reges terræ congregáti sunt: * convenérunt in unum.
47:6 Ipsi vidéntes sic admiráti sunt, conturbáti sunt, commóti sunt: * tremor apprehéndit eos.
47:7 Ibi dolóres ut parturiéntis: * in spíritu veheménti cónteres naves Tharsis.
47:9 Sicut audívimus, sic vídimus in civitáte Dómini virtútum, in civitáte Dei nostri: * Deus fundávit eam in ætérnum.
47:10 Suscépimus, Deus, misericórdiam tuam, * in médio templi tui.
47:11 Secúndum nomen tuum, Deus, sic et laus tua in fines terræ: * iustítia plena est déxtera tua.
47:12 Lætétur mons Sion, et exsúltent fíliæ Iudæ: * propter iudícia tua, Dómine.
47:13 Circúmdate Sion, et complectímini eam: * narráte in túrribus eius.
47:14 Pónite corda vestra in virtúte eius: * et distribúite domos eius, ut enarrétis in progénie áltera.
47:15 Quóniam hic est Deus, Deus noster in ætérnum et in sǽculum sǽculi: * ipse reget nos in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 47 [3]
47:2 Nagy az Úr és igen dicséretes * a mi Istenünknek városában, az ő szent hegyén.
47:3 Az egész föld örömére van alapítva Sion hegye, * északi oldalán a nagy király városa.
47:4 Házaiban az Isten ismeretes, * mint az ő oltalmuk.
47:5 Mert íme a föld királyai összegyűltek, * egyesültek;
47:6 ők azt így látván, elcsodálkoztak, zavarba jöttek, megindultak; * reszketés fogta el őket;
47:7 Oly fájdalom, mint a szülőé, * és amily rohanó a szélvész, mely összetöri Tarzisz hajóit.
47:9 Amint hallottuk, úgy láttuk az erők Ura városában, a mi Istenünk városában; * Isten alapította azt mindörökre.
47:10 Megemlékezünk, Isten, a te irgalmasságodról * templomodnak közepette.
47:11 Valamint a te neved, Isten, úgy dicséreted is a föld határáig ér; * igazsággal teljes a te jobbod.
47:12 Vigadjon Sion hegye, és örvendezzenek Júda leányai * ítéleteid miatt, Uram!
47:13 Kerüljétek meg Siont és szemléljétek azt körül; * számláljátok meg tornyait.
47:14 Függesszétek szíveiteket erősségére, * vegyétek számba házait, hogy elbeszéljétek a jövő nemzedéknek:
47:15 Mert ez az Isten, a mi Istenünk örökké és mindörökkön-örökké; * ő igazgat minket mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 48 [4]
48:2 Audíte hæc, omnes gentes: * áuribus percípite omnes, qui habitátis orbem:
48:3 Quique terrígenæ, et fílii hóminum: * simul in unum dives et pauper.
48:4 Os meum loquétur sapiéntiam: * et meditátio cordis mei prudéntiam.
48:5 Inclinábo in parábolam aurem meam: * apériam in psaltério propositiónem meam.
48:6 Cur timébo in die mala? * iníquitas calcánei mei circúmdabit me:
48:7 Qui confídunt in virtúte sua: * et in multitúdine divitiárum suárum gloriántur.
48:8 Frater non rédimit, rédimet homo: * non dabit Deo placatiónem suam.
48:9 Et prétium redemptiónis ánimæ suæ: * et laborábit in ætérnum, et vivet adhuc in finem.
48:11 Non vidébit intéritum, cum víderit sapiéntes moriéntes: * simul insípiens, et stultus períbunt.
48:11 Et relínquent aliénis divítias suas: * et sepúlcra eórum domus illórum in ætérnum.
48:12 Tabernácula eórum in progénie et progénie: * vocavérunt nómina sua in terris suis.
48:13 Et homo, cum in honóre esset, non intelléxit: * comparátus est iuméntis insipiéntibus, et símilis factus est illis.
48:14 Hæc via illórum scándalum ipsis: * et póstea in ore suo complacébunt.
48:15 Sicut oves in inférno pósiti sunt: * mors depáscet eos.
48:15 Et dominabúntur eórum iusti in matutíno: * et auxílium eórum veteráscet in inférno a glória eórum.
48:16 Verúmtamen Deus rédimet ánimam meam de manu ínferi: * cum accéperit me.
48:17 Ne timúeris, cum dives factus fúerit homo: * et cum multiplicáta fúerit glória domus eius.
48:18 Quóniam cum interíerit, non sumet ómnia: * neque descéndet cum eo glória eius.
48:19 Quia ánima eius in vita ipsíus benedicétur: * confitébitur tibi cum beneféceris ei.
48:20 Introíbit usque in progénies patrum suórum: * et usque in ætérnum non vidébit lumen.
48:21 Homo, cum in honóre esset, non intelléxit: * comparátus est iuméntis insipiéntibus, et símilis factus est illis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 48 [4]
48:2 Halljátok ezt, minden népek, * vegyétek ezt füleitekbe mindnyájan, kik a föld kerekségén laktok,
48:3 Mindnyájan, föld lakói és emberek fiai, * egyetemben gazdag és szegény.
48:4 Az én szám bölcsességet szól, * és szívem elmélkedése okosságot.
48:5 Példabeszédre hajtom fülemet; * hárfán nyilatkoztatom ki talányomat.
48:6 Miért féljek a gonosz napon, * midőn körülvesz engem incselkedőim gonoszsága,
48:7 Kik erejükben bíznak, * és gazdagságuk sokaságában dicsekszenek?
48:8 Az atyafi nem vált meg, megvált-e az ember? * Nem adhat ő engesztelést az Istennek,
48:9 Sem váltságdíjat lelkéért, * ha örökké fáradna és vég nélkül élne is.
48:11 Nem gondol enyészetére, midőn látja, hogy a bölcsek is meghalnak, * és elvesznek úgy, mint az esztelen és értetlen,
48:11 Kik másoknak hagyják gazdagságukat, * míg sírjaik örök házaik lesznek,
48:12 Bár lakhelyeik nemzedékről nemzedékre állanak, * és nevet szereztek maguknak földjeiken.
48:13 De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, * olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
48:14 Ezen útjuk megejti őket, * s ők mégis tetszést nyernek szájukkal.
48:15 Mint a juhok az alvilágba tereltetnek, * hol a halál megemészti őket;
48:15 és csakhamar uralkodnak rajtuk az igazak, * és segítségük elenyészik a sírban, miután dicsőségük eltűnt.
48:16 De az én lelkemet megszabadítja Isten a pokol kezéből, * midőn elveszen engem.
48:17 Ne félj, mikor gazdaggá lesz az ember, * és mikor gyarapodik az ő háza dicsősége:
48:18 Mert midőn meghal, semmit sem visz el, * sem nem száll le vele az ő dicsősége;
48:19 Lelke ugyan áldatik életében, * hálát ad neked, mikor jót teszel vele:
48:20 De le fog menni atyái nemzetségéhez, * és nem fog látni világosságot mindörökké.
48:21 De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, * olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 49 [5]
49:1 Deus deórum, Dóminus locútus est: * et vocávit terram,
49:1 A solis ortu usque ad occásum: * ex Sion spécies decóris eius.
49:3 Deus maniféste véniet: * Deus noster et non silébit.
49:3 Ignis in conspéctu eius exardéscet: * et in circúitu eius tempéstas válida.
49:4 Advocábit cælum desúrsum: * et terram discérnere pópulum suum.
49:5 Congregáte illi sanctos eius: * qui órdinant testaméntum eius super sacrifícia.
49:6 Et annuntiábunt cæli iustítiam eius: * quóniam Deus iudex est.
49:7 Audi, pópulus meus, et loquar: Israël, et testificábor tibi: * Deus, Deus tuus ego sum.
49:8 Non in sacrifíciis tuis árguam te: * holocáusta autem tua in conspéctu meo sunt semper.
49:9 Non accípiam de domo tua vítulos: * neque de grégibus tuis hircos.
49:10 Quóniam meæ sunt omnes feræ silvárum: * iuménta in móntibus et boves.
49:11 Cognóvi ómnia volatília cæli: * et pulchritúdo agri mecum est.
49:12 Si esuríero, non dicam tibi: * meus est enim orbis terræ, et plenitúdo eius.
49:13 Numquid manducábo carnes taurórum? * aut sánguinem hircórum potábo?
49:14 Ímmola Deo sacrifícium laudis: * et redde Altíssimo vota tua.
49:15 Et ínvoca me in die tribulatiónis: * éruam te, et honorificábis me.
49:16 Peccatóri autem dixit Deus: * Quare tu enárras iustítias meas, et assúmis testaméntum meum per os tuum?
49:17 Tu vero odísti disciplínam: * et proiecísti sermónes meos retrórsum:
49:18 Si vidébas furem, currébas cum eo: * et cum adúlteris portiónem tuam ponébas.
49:19 Os tuum abundávit malítia: * et lingua tua concinnábat dolos.
49:20 Sedens advérsus fratrem tuum loquebáris, et advérsus fílium matris tuæ ponébas scándalum: * hæc fecísti, et tácui.
49:21 Existimásti, iníque, quod ero tui símilis: * árguam te, et státuam contra fáciem tuam.
49:22 Intellégite hæc, qui obliviscímini Deum: * nequándo rápiat, et non sit qui erípiat.
49:23 Sacrifícium laudis honorificábit me: * et illic iter, quo osténdam illi salutáre Dei.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 49 [5]
49:1 Az istenek Istene, az Úr szól, * és szólítja a földet
49:1 Napkelettől napnyugatig * Sionból ragyog az ő szépségének képe.
49:3 Az Isten nyilván jő, * a mi Istenünk nem hallgat.
49:3 Tűz gyullad színe előtt, * és körötte hatalmas förgeteg.
49:4 Előszólítja az eget onnan felülről, * és a földet, hogy népét megítélje.
49:5 Gyűjtsétek egybe neki az ő szentjeit, * kik szövetséget kötnek vele áldozat által.
49:6 És az egek hirdetni fogják az ő igazságát; * mert Isten a bíró.
49:7 Halljad, én népem, és szólani fogok; Izrael, és bizonyságot teszek neked: * Isten, a te Istened vagyok én.
49:8 Nem az áldozatok miatt feddelek téged, * mert áldozataid szemem előtt vannak mindenkoron.
49:9 Nem veszem el házadból a borjakat, * sem nyájaidból a bakokat;
49:10 Mert enyém az erdők minden vadja, * a barmok a hegyeken és az ökrök.
49:11 Ismerem mind az égi madarakat, * és a mező szépsége előttem vagyon.
49:12 Ha éhezném, nem mondanám neked; * mert enyém a föld kereksége és annak teljessége.
49:13 Vajon a tulkok húsát eszem-e? * Vagy a bakok vérét iszom-e?
49:14 Áldozd Istennek a dicséret áldozatát, * és add meg fogadásaidat a Fölségesnek;
49:15 és hívj segítségül engem a szorongatás napján: * megmentelek és tisztelni fogsz engem.
49:16 A bűnösnek pedig mondja az Isten: * Miért hirdeted te igazságaimat, és veszed szádba szövetségemet?
49:17 Holott te gyűlölted a fegyelmet, * és hátravetetted beszédeimet.
49:18 Ha tolvajt láttál, vele futottál, * és a házasságtörőkkel volt részed.
49:19 Szád bővelkedett gonoszsággal, * és nyelved álnokságot koholt.
49:20 Leülvén, atyádfia ellen szólottál, és anyád fiának botrányára voltál. * Ezeket cselekedted, s én hallgattam.
49:21 Azt vélted gonoszul, hogy hasonló vagyok hozzád; * de én megfeddelek téged és szemed elé rakom.
49:22 Értsétek ezt, kik az Istent elfeleditek: * nehogy egykor elragadjon, és ne legyen, ki megmentsen.
49:23 A dicséret áldozata tisztel engem; * és ez az út, melyen megmutatom neki az Isten szabadítását.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 51 [6]
51:3 Quid gloriáris in malítia, * qui potens es in iniquitáte?
51:4 Tota die iniustítiam cogitávit lingua tua: * sicut novácula acúta fecísti dolum.
51:5 Dilexísti malítiam super benignitátem: * iniquitátem magis quam loqui æquitátem.
51:6 Dilexísti ómnia verba præcipitatiónis, * lingua dolósa.
51:7 Proptérea Deus déstruet te in finem, * evéllet te, et emigrábit te de tabernáculo tuo: et radícem tuam de terra vivéntium.
51:8 Vidébunt iusti, et timébunt, et super eum ridébunt, et dicent: * Ecce homo, qui non pósuit Deum adiutórem suum:
51:9 Sed sperávit in multitúdine divitiárum suárum: * et præváluit in vanitáte sua.
51:10 Ego autem, sicut olíva fructífera in domo Dei, * sperávi in misericórdia Dei in ætérnum: et in sǽculum sǽculi.
51:11 Confitébor tibi in sǽculum, quia fecísti: * et exspectábo nomen tuum, quóniam bonum est in conspéctu sanctórum tuórum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia, allelúia, allelúia.
|
Zsoltár 51 [6]
51:3 Mit dicsekszel a gonoszságban, * ki hatalmas vagy az igaztalanságban?
51:4 Napestig hamisságot gondolt nyelved; * mint az éles borotva álnokságot cselekedtél.
51:5 Inkább szeretted a gonoszságot, mint a kegyességet, * örömestebb szólottál hamisságot, mint igazat.
51:6 Szerettél minden veszedelmes igét, * álnok nyelv!
51:7 Azért Isten megront téged végképpen, * kigyomlál téged, és kiköltöztet hajlékodból, és gyökeredet az élők földjéből.
51:8 Látni fogják az igazak és megfélemlenek, és nevetnek rajta, és majd mondják: * Íme az ember, ki az Istent nem választotta segítőjének,
51:9 Hanem gazdagsága sokaságában bízott, * és hatalmaskodott hiúságában.
51:10 Én pedig mint a gyümölcsöző olajfa Isten házában, * bízom Isten irgalmában örökké és mindörökkön-örökké.
51:11 Hálát adok neked örökké, mert te cselekedted ezt, * és reménylek a te nevedben, mert jó az szentjeid színe előtt.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.
|
℣. Gavísi sunt discípuli, allelúia.
℟. Viso Dómino, allelúia.
|
℣. The disciples therefore were glad, alleluia.
℟. When they saw the Lord, alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádiuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. A cunctis vítiis et peccátis absólvat nos virtus sanctæ Trinitátis. Amen.
Osea 6:1-3
Veníte, et revertámur ad Dóminum, quia ipse cepit, et sanábit nos; percútiet, et curábit nos. Vivificábit nos post duos dies; in die tértia suscitábit nos, et vivémus in conspéctu eius. Sciémus, sequemúrque, ut cognoscámus Dóminum.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟.br. Gavísi sunt discípuli, * Allelúia, allelúia.
℟. Gavísi sunt discípuli, * Allelúia, allelúia.
℣. Viso Dómino.
℟. Allelúia, allelúia.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Gavísi sunt discípuli, * Allelúia, allelúia.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás.
Os 6:1-3
Come, and let us return to the Lord: for he hath taken us, and he will heal us: he will strike, and he will cure us. He will revive us after two days: on the third day he will raise us up, and we shall live in his sight. We shall know, and we shall follow on, that we may know the Lord.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Öröm töltötte el a tanítványokat, * Alleluja, alleluja
℟. Öröm töltötte el a tanítványokat, Alleluja, alleluja
℣. Az Úr láttára
℟. Alleluja alleluja
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Öröm töltötte el a tanítványokat, Alleluja, alleluja
|
Nocturn II.
Ant. Allelúia, * allelúia, allelúia.
Psalmus 52 [7]
52:1 Dixit insípiens in corde suo: * Non est Deus.
52:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in iniquitátibus: * non est qui fáciat bonum.
52:3 Deus de cælo prospéxit super fílios hóminum: * ut vídeat si est intéllegens, aut requírens Deum.
52:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
52:5 Nonne scient omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam ut cibum panis?
52:6 Deum non invocavérunt: * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
52:6 Quóniam Deus dissipávit ossa eórum qui homínibus placent: * confúsi sunt, quóniam Deus sprevit eos.
52:7 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum convérterit Deus captivitátem plebis suæ, exsultábit Iacob, et lætábitur Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Alleluja, * alleluja, alleluja.
Zsoltár 52 [7]
52:1 Mondá szívében az esztelen: * Nincs Isten.
52:2 Meg vannak vesztegetve és utálatosakká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék.
52:3 Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, * hogy lássa, ha van-e értelmes és Istent kereső.
52:4 De mind elhajlottak, mindnyájan hasztalanokká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
52:5 Nem tudják-e ezt mindazok, kik gonoszságot cselekesznek, * kik megemésztik népemet, mint a kenyeret?
52:6 Az Istent nem hívták segítségül, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
52:6 Mert az Isten széthányja azok tetemeit, kik az embereknek tetszenek; * megszégyenülnek, mert Isten megvetette őket.
52:7 Ki ad Sionból Izraelnek szabadulást? * Mikor visszatéríti Isten az ő fogolynépét, örvendeni fog Jákob és vigadni Izrael.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 53 [8]
53:3 Deus, in nómine tuo salvum me fac: * et in virtúte tua iúdica me.
53:4 Deus, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe verba oris mei.
53:5 Quóniam aliéni insurrexérunt advérsum me, et fortes quæsiérunt ánimam meam: * et non proposuérunt Deum ante conspéctum suum.
53:6 Ecce enim, Deus ádiuvat me: * et Dóminus suscéptor est ánimæ meæ.
53:7 Avérte mala inimícis meis: * et in veritáte tua dispérde illos.
53:8 Voluntárie sacrificábo tibi, * et confitébor nómini tuo, Dómine: quóniam bonum est:
53:9 Quóniam ex omni tribulatióne eripuísti me: * et super inimícos meos despéxit óculus meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 53 [8]
53:3 Isten, a te nevedben szabadíts meg engem; * és a te erődben ítélj meg engem.
53:4 Isten, hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe az én szám igéit.
53:5 Mert idegenek támadtak föl ellenem, és erősek keresték lelkemet, * és Istent nem tartották szemük előtt.
53:6 Holott íme az Isten segít engem; * és az Úr oltalmazója lelkemnek.
53:7 Fordítsd ellenségeimre a rosszakat; * és igazságod szerint veszítsd el őket.
53:8 Szabad akaratomból fogok áldozni neked, * és hálát adni a te nevednek, Uram, mert jó az;
53:9 Mert minden szorongatásból megmentettél engem; * és ellenségeimet le fogja nézni az én szemem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 54 [9]
54:2 Exáudi, Deus, oratiónem meam, et ne despéxeris deprecatiónem meam: * inténde mihi, et exáudi me.
54:3 Contristátus sum in exercitatióne mea: * et conturbátus sum a voce inimíci, et a tribulatióne peccatóris.
54:4 Quóniam declinavérunt in me iniquitátes: * et in ira molésti erant mihi.
54:5 Cor meum conturbátum est in me: * et formído mortis cécidit super me.
54:6 Timor et tremor venérunt super me: * et contexérunt me ténebræ.
54:7 Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut colúmbæ, * et volábo, et requiéscam?
54:8 Ecce, elongávi fúgiens: * et mansi in solitúdine.
54:9 Exspectábam eum, qui salvum me fecit * a pusillanimitáte spíritus et tempestáte.
54:10 Præcípita, Dómine, dívide linguas eórum: * quóniam vidi iniquitátem, et contradictiónem in civitáte.
54:11 Die ac nocte circúmdabit eam super muros eius iníquitas: * et labor in médio eius, et iniustítia.
54:12 Et non defécit de platéis eius * usúra, et dolus.
54:13 Quóniam si inimícus meus maledixísset mihi, * sustinuíssem útique.
54:13 Et si is, qui óderat me, super me magna locútus fuísset, * abscondíssem me fórsitan ab eo.
54:14 Tu vero, homo unánimis: * dux meus, et notus meus:
54:15 Qui simul mecum dulces capiébas cibos: * in domo Dei ambulávimus cum consénsu.
54:16 Véniat mors super illos: * et descéndant in inférnum vivéntes:
54:16 Quóniam nequítiæ in habitáculis eórum: * in médio eórum.
54:17 Ego autem ad Deum clamávi: * et Dóminus salvábit me.
54:18 Véspere, et mane, et merídie narrábo et annuntiábo: * et exáudiet vocem meam.
54:19 Rédimet in pace ánimam meam ab his, qui appropínquant mihi: * quóniam inter multos erant mecum.
54:20 Exáudiet Deus, et humiliábit illos, * qui est ante sǽcula.
54:20 Non enim est illis commutátio, et non timuérunt Deum: * exténdit manum suam in retribuéndo.
54:21 Contaminavérunt testaméntum eius, divísi sunt ab ira vultus eius: * et appropinquávit cor illíus.
54:22 Mollíti sunt sermónes eius super óleum: * et ipsi sunt iácula.
54:23 Iacta super Dóminum curam tuam, et ipse te enútriet: * non dabit in ætérnum fluctuatiónem iusto.
54:24 Tu vero, Deus, dedúces eos, * in púteum intéritus.
54:24 Viri sánguinum, et dolósi non dimidiábunt dies suos: * ego autem sperábo in te, Dómine.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 54 [9]
54:2 Hallgasd meg Isten, az én imádságomat, és ne vesd meg könyörgésemet; * figyelmezz rám, és hallgass meg engem.
54:3 Elszomorodtam az én küzdelmemben * és megháborodtam az ellenség szava és a bűnös szorongatása miatt;
54:4 Mert rosszakat hoznak rám, * és haraggal bántanak engem.
54:5 Szívem megháborodott bennem, * és a halál félelme szállott rám.
54:6 Félelem és reszketés jött rám; * és sötétség borított be engem.
54:7 És mondám: Ki ad nekem szárnyakat, mint a galambnak, * hogy röpüljek és megnyugodjam?
54:8 Íme elfutván eltávoztam, * és a pusztában laktam.
54:9 Vártam azt, ki megszabadított engem * a lélek csüggedésétől és a szélvésztől.
54:10 Buktasd meg, Uram, és oszd meg nyelvüket; * mert gonoszságot láttam és ellenmondást a városban.
54:11 Éjjel-nappal körülveszi őt kőfalai fölött a gonoszság, * és közepette nyomor van és igaztalanság;
54:12 és utcáiról nem fogy el * az uzsora és csalárdság.
54:13 Mert ha ellenségem átkozott volna engem, * eltűrtem volna ugyan;
54:13 és ha az, ki gyűlölt engem, nagyokat mondott volna rám, * talán elrejtettem volna magamat előtte.
54:14 De te, velem egyakaratú ember, * én vezérem és ismerőm,
54:15 Ki velem együtt édes étkeket ettél, * kik az Isten házába egyetértőleg jártunk.
54:16 Jöjjön halál rájuk, * és elevenen szálljanak le a pokolba.
54:16 Mert gonoszság van lakhelyükben, * közöttük.
54:17 Én pedig az Istenhez kiáltok; * és az Úr megszabadít engem.
54:18 Este, reggel és délben elbeszélem és hirdetem; * és meghallgatja az én szómat.
54:19 Megmenti békességben lelkemet azoktól, kik hozzám közelednek; * noha sokan vannak.
54:20 Meghallgat Isten, és megalázza őket, * ki minden idő előtt vagyon;
54:20 Mert ők nem változnak meg, és nem félik az Istent. * Ő kinyújtja kezét a bosszúállásra.
54:21 Azok megfertőztetik szövetségét; de orcájának haragja eloszlatja őket, * és szíve közel éri.
54:22 Az ő beszédei lágyabbak az olajnál, * de azok nyilak.
54:23 Vesd az Úrra gondodat, és ő eltáplál téged; * az igazat nem hagyja örökké ingani.
54:24 És te, Isten, leviszed őket * a veszedelem vermébe.
54:24 A vérszopó és csalárd férfiak nem érik el napjaik felét; * én pedig tebenned bízom, Uram.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 55 [10]
55:2 Miserére mei, Deus, quóniam conculcávit me homo: * tota die impúgnans tribulávit me.
55:3 Conculcavérunt me inimíci mei tota die: * quóniam multi bellántes advérsum me.
55:4 Ab altitúdine diéi timébo: * ego vero in te sperábo.
55:5 In Deo laudábo sermónes meos, in Deo sperávi: * non timébo quid fáciat mihi caro.
55:6 Tota die verba mea exsecrabántur: * advérsum me omnes cogitatiónes eórum in malum.
55:7 Inhabitábunt et abscóndent: * ipsi calcáneum meum observábunt.
55:8 Sicut sustinuérunt ánimam meam, pro níhilo salvos fácies illos: * in ira pópulos confrínges.
55:9 Deus, vitam meam annuntiávi tibi: * posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
55:9 Sicut et in promissióne tua: * tunc converténtur inimíci mei retrórsum:
55:10 In quacúmque die invocávero te: * ecce, cognóvi, quóniam Deus meus es.
55:11 In Deo laudábo verbum, in Dómino laudábo sermónem: * in Deo sperávi, non timébo quid fáciat mihi homo.
55:12 In me sunt, Deus, vota tua, * quæ reddam, laudatiónes tibi.
55:13 Quóniam eripuísti ánimam meam de morte, et pedes meos de lapsu: * ut pláceam coram Deo in lúmine vivéntium.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 55 [10]
55:2 Könyörülj rajtam, Isten, mert összetipor engem az ember; * egész nap ostromolván, szorongat engem.
55:3 Tipornak engem ellenségeim egész nap; * mert sokan hadakoznak ellenem.
55:4 A nap magasságától félek; * mindazáltal én benned bízom.
55:5 Istenben dicsekszem az én beszédeimmel, Istenben bízom; * nem félek, bármit tegyen nekem a test.
55:6 Napestig káromolják szavaimat; * minden gondolatuk ellenem van gonoszra.
55:7 Lakást vesznek és elrejtőznek; * ők sarkamra vigyáznak.
55:8 De amint várják az én lelkemet, úgy ne szabadítsd meg őket semmiképpen; * haragban összezúzod a népeket.
55:9 Isten, az én életemet elbeszéltem neked; * könnyhullatásomat színed elé tetted,
55:9 Amint meg is ígérted. * Azért térnek hátra az én ellenségeim,
55:10 Amely nap segítségül hívlak téged, * íme én tapasztaltam, hogy Istenem vagy.
55:11 Istenben dicsekszem az igével, az Úrban dicsekszem a beszéddel; * Istenben bízom, nem félek, bármit tegyen nekem az ember.
55:12 Rajtam vannak, Isten, neked tett fogadásaim, * melyeket megadok a te dicséretedre;
55:13 Mert megmentetted lelkemet a haláltól, és lábaimat az eséstől, * hogy kedves legyek Isten előtt az élők világosságában.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 57 [11]
57:2 Si vere útique iustítiam loquímini: * recta iudicáte, fílii hóminum.
57:3 Étenim in corde iniquitátes operámini: * in terra iniustítias manus vestræ concínnant.
57:4 Alienáti sunt peccatóres a vulva, erravérunt ab útero: * locúti sunt falsa.
57:5 Furor illis secúndum similitúdinem serpéntis: * sicut áspidis surdæ, et obturántis aures suas,
57:6 Quæ non exáudiet vocem incantántium: * et venéfici incantántis sapiénter.
57:7 Deus cónteret dentes eórum in ore ipsórum: * molas leónum confrínget Dóminus.
57:8 Ad níhilum devénient tamquam aqua decúrrens: * inténdit arcum suum donec infirméntur.
57:9 Sicut cera, quæ fluit, auferéntur: * supercécidit ignis, et non vidérunt solem.
57:10 Priúsquam intellégerent spinæ vestræ rhamnum: * sicut vivéntes, sic in ira absórbet eos.
57:11 Lætábitur iustus cum víderit vindíctam: * manus suas lavábit in sánguine peccatóris.
57:12 Et dicet homo: Si útique est fructus iusto: * útique est Deus iúdicans eos in terra.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 57 [11]
57:2 Ha valóban igazságot szóltok, * igazat ítéljetek, emberek fiai.
57:3 De ti szívben gonoszságot míveltek; * kezeitek igaztalanságokat szőnek a földön.
57:4 Eltértek a bűnösök az anyaméhtől fogva, eltévedtek születés óta, * s hazugságokat szólanak.
57:5 Mérgük hasonló a kígyóéhoz, * a siket áspiséhoz, mely bedugja füleit,
57:6 Hogy ne hallja a bűvölők szavát * és a bűvöléshez értő varázslóét.
57:7 Isten összetöri szájukban fogaikat; * az oroszlánok zápfogait összerontja az Úr.
57:8 Elenyésznek, mint a lefolyó víz; * megvonja a kézíjat, és ők elvesztik erejüket.
57:9 Mint az elolvadó viasz, szétfolynak, * tűz hull rájuk, és nem látják meg a napot.
57:10 Mielőtt töviseitek bokorrá lennének, * haragjában mintegy elevenen elnyeli őket.
57:11 Örvendeni fog az igaz, midőn látja a bosszúállást; * kezeit a bűnös vérében fogja mosni.
57:12 És mondani fogja az ember: Van mégis gyümölcse az igaznak; * van mégis Isten, ki őket megítéli a földön.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 58 [12]
58:2 Éripe me de inimícis meis, Deus meus: * et ab insurgéntibus in me líbera me.
58:3 Éripe me de operántibus iniquitátem: * et de viris sánguinum salva me.
58:4 Quia ecce cepérunt ánimam meam: * irruérunt in me fortes.
58:5 Neque iníquitas mea, neque peccátum meum, Dómine: * sine iniquitáte cucúrri, et diréxi.
58:6 Exsúrge in occúrsum meum, et vide: * et tu, Dómine, Deus virtútum, Deus Israël,
58:6 Inténde ad visitándas omnes gentes: * non misereáris ómnibus, qui operántur iniquitátem.
58:7 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:8 Ecce, loquéntur in ore suo, et gládius in lábiis eórum: * quóniam quis audívit?
58:9 Et tu, Dómine, deridébis eos: * ad níhilum dedúces omnes gentes.
58:10 Fortitúdinem meam ad te custódiam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia eius prævéniet me.
58:12 Deus osténdet mihi super inimícos meos, ne occídas eos: * nequándo obliviscántur pópuli mei.
58:12 Dispérge illos in virtúte tua: * et depóne eos, protéctor meus, Dómine:
58:13 Delíctum oris eórum, sermónem labiórum ipsórum: * et comprehendántur in supérbia sua.
58:13 Et de exsecratióne et mendácio annuntiabúntur in consummatióne: * in ira consummatiónis, et non erunt.
58:14 Et scient quia Deus dominábitur Iacob: * et fínium terræ.
58:15 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:16 Ipsi dispergéntur ad manducándum: * si vero non fúerint saturáti, et murmurábunt.
58:17 Ego autem cantábo fortitúdinem tuam: * et exsultábo mane misericórdiam tuam.
58:17 Quia factus es suscéptor meus, * et refúgium meum, in die tribulatiónis meæ.
58:18 Adiútor meus, tibi psallam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia mea.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia, allelúia, allelúia.
|
Zsoltár 58 [12]
58:2 Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, * és a rám támadóktól szabadíts meg engem.
58:3 Ments meg engem a gonosztevőktől; * és a vérszopó férfiaktól szabadíts meg engem.
58:4 Mert íme megfogják lelkemet; * rám rohannak az erősek;
58:5 és nincs gonoszságom, sem bűnöm, Uram, * gonoszság nélkül futottam, és eligazodtam.
58:6 Kelj föl elém, és lásd ezt, * és te, Uram, erők Istene, Izrael Istene,
58:6 Figyelj és látogass meg minden nemzetet; * és ne könyörülj senkin, ki gonoszságot cselekszik.
58:7 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, * és megkerülik a várost.
58:8 Íme szájukkal szólnak, és kard van ajkaikon; * mert ki hallja?
58:9 De te, Uram, kineveted őket; * semmivé teszel minden nemzetet.
58:10 Én erősségemet benned helyezem; mert te, Isten, az én oltalmam vagy. * Az én Istenem irgalmassága megelőz engem;
58:12 Az Isten megmutatja nekem ellenségeimet. Ne öld meg őket, * nehogy megfeledkezzenek népeim.
58:12 Széleszd el őket a te erőddel, * és vesd le őket, én oltalmazó Uram.
58:13 Amit szájuk mond, merő gonoszság. * Fogassanak meg kevélységükben;
58:13 Kik az átkozódásban és hazugságban még kérkednek is. * Veszítsd el őket a te haragodban, veszítsd el őket, hogy többé ne legyenek.
58:14 És tudva lesz, hogy Isten uralkodik Jákobon * és a föld határain.
58:15 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, * és megkerülik a várost.
58:16 Ők elszélednek eledelért, * és ha jól nem laknak, morognak is.
58:17 Én pedig a te erősségedet éneklem, * és fölmagasztalom irgalmadat reggel;
58:17 Mert oltalmam lettél * és menedékem az én szorongásom napján.
58:18 Én segítőm, neked éneklek, mert oltalmazó Istenem vagy; * én Istenem, én irgalmasságom.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.
|
Capitulum
Sir 24:15-16
Et sic in Sion firmáta sum, et in civitáte sanctificáta simíliter requiévi, et in Ierúsalem potéstas mea. Et radicávi in pópulo honorificáto, et in parte Dei mei heréditas illíus, et in plenitúdine sanctórum deténtio mea.
℟. Deo grátias.
℣. Adiuvábit eam Deus vultu suo.
℟. Deus in médio eius, non commovébitur.
|
Capitulum
Sir 24:15-16
És így Sionban megerösíttettem, és a megszentelt városban hasonlóképen megnyugodtam, és Jerusalemben az én hatalmam. És meggyökereztem a tiszteletre méltó nép között, és az én Istenem részében, mely az ö öröksége; és a szentek teljes gyülekezetében az én tartózkodásom.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Isten akarja megvédeni őt
℟. Nem inog meg, Isten lakik benne
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui de beátæ Maríæ Vírginis útero Verbum tuum, Angelo nuntiánte, carnem suscípere voluísti: præsta supplícibus tuis; ut, qui vere eam Genetrícem Dei crédimus, eius apud te intercessiónibus adiuvémur.
Per eúndem Dóminum nostrum Iesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O God, who didst will that, at the announcement of an Angel, thy Word should take flesh in the womb of the Blessed Virgin Mary, grant to us thy suppliants, that we who believe her to be truly the Mother of God may be helped by her intercession with thee.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit {specialis}
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet {speciális}
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmus 66 [0]
66:2 Deus misereátur nostri, et benedícat nobis: * illúminet vultum suum super nos, et misereátur nostri.
66:3 Ut cognoscámus in terra viam tuam, * in ómnibus géntibus salutáre tuum.
66:4 Confiteántur tibi pópuli, Deus: * confiteántur tibi pópuli omnes.
66:5 Læténtur et exsúltent gentes: * quóniam iúdicas pópulos in æquitáte, et gentes in terra dírigis.
66:6 Confiteántur tibi pópuli, Deus, confiteántur tibi pópuli omnes: * terra dedit fructum suum.
66:7 Benedícat nos Deus, Deus noster, benedícat nos Deus: * et métuant eum omnes fines terræ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 66 [0]
66:2 Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket; * derítse föl ránk az ő orcáját, és könyörüljön rajtunk:
66:3 Hogy megismerjük a földön utadat, * minden nép között a te szabadításodat.
66:4 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; * adjon hálát minden nép.
66:5 Örüljenek és vigadjanak a nemzetek; * mert te ítéled a népeket igazságban, és a nemzeteket a földön kormányozod.
66:6 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; adjon hálát minden nép. * A föld megadja gyümölcsét.
66:7 Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk, áldjon meg minket Isten; * és félje őt a föld minden határa.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmi {Psalmi, antiphonæ Votiva}
Ant. Assúmpta est María in cælum: * gaudent Angeli, laudántes benedícunt Dóminum.
Psalmus 92 [1]
92:1 Dóminus regnávit, decórem indútus est: * indútus est Dóminus fortitúdinem, et præcínxit se.
92:1 Étenim firmávit orbem terræ, * qui non commovébitur.
92:2 Paráta sedes tua ex tunc: * a sǽculo tu es.
92:3 Elevavérunt flúmina, Dómine: * elevavérunt flúmina vocem suam.
92:3 Elevavérunt flúmina fluctus suos, * a vócibus aquárum multárum.
92:4 Mirábiles elatiónes maris: * mirábilis in altis Dóminus.
92:5 Testimónia tua credibília facta sunt nimis: * domum tuam decet sanctitúdo, Dómine, in longitúdinem diérum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Assúmpta est María in cælum: gaudent Angeli, laudántes benedícunt Dóminum.
|
Zsoltárok {Psalms, antiphons votív}
Ant. Felvétetett * Mária a mennybe, az angyalok örvendeznek és áldva dicsérik az Urat.
Zsoltár 92 [1]
92:1 Az Úr országol, ékességbe öltözött, * erősségbe öltözött az Úr, és felövezte magát;
92:1 Mert ő erősítette meg a föld kerekségét, * mely nem fog inogni.
92:2 Alapítva van a te széked kezdet óta, * öröktől fogva vagy te.
92:3 Fölemelik, Uram, a folyók, * fölemelik a folyók szavukat,
92:3 Fölemelik a folyók habjaikat, * de a sok vizek zúgásainál,
92:4 A tenger csodálatos dagályánál is * csodálatosabb az Úr a magasságban.
92:5 A te bizonyságtételeid igen hitelesek lettek; * a te házadat szentség illeti, Uram, örök időkre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Felvétetett Mária a mennybe, az angyalok örvendeznek és áldva dicsérik az Urat.
|
Ant. María Virgo assúmpta est * ad æthéreum thálamum, in quo Rex regum stelláto sedet sólio.
Psalmus 99 [2]
99:2 Iubiláte Deo, omnis terra: * servíte Dómino in lætítia.
99:2 Introíte in conspéctu eius, * in exsultatióne.
99:3 Scitóte quóniam Dóminus ipse est Deus: * ipse fecit nos, et non ipsi nos.
99:4 Pópulus eius, et oves páscuæ eius: * introíte portas eius in confessióne, átria eius in hymnis: confitémini illi.
99:5 Laudáte nomen eius: quóniam suávis est Dóminus, in ætérnum misericórdia eius, * et usque in generatiónem et generatiónem véritas eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. María Virgo assúmpta est ad æthéreum thálamum, in quo Rex regum stelláto sedet sólio.
|
Ant. Szűz Mária * felvétetett a Magasságbeli lakosztályába, ahol a királyok Királya ül trónjan felcsillagozva.
Zsoltár 99 [2]
99:2 Örvendezzetek az Istennek, minden föld; * szolgáljatok az Úrnak vigassággal,
99:2 Járuljatok színe elé * örvendezéssel.
99:3 Tudjátok meg, hogy ő az Úr, ő az Isten. * Ő alkotott minket, és nem mi magunkat;
99:4 Az ő népe és legelőjének juhai vagyunk. * Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálát neki.
99:5 Dicsérjétek az ő nevét, mert jóságos az Úr, örökké tart irgalmassága, * és nemzedékről nemzedékre az ő igazsága.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Szűz Mária felvétetett a Magasságbeli lakosztályába, ahol a királyok Királya ül trónjan felcsillagozva.
|
Ant. In odórem * unguentórum tuórum cúrrimus: adolescéntulæ dilexérunt te nimis.
Psalmus 62 [3]
62:2 Deus, Deus meus, * ad te de luce vígilo.
62:2 Sitívit in te ánima mea, * quam multiplíciter tibi caro mea.
62:3 In terra desérta, et ínvia, et inaquósa: * sic in sancto appárui tibi, ut vidérem virtútem tuam, et glóriam tuam.
62:4 Quóniam mélior est misericórdia tua super vitas: * lábia mea laudábunt te.
62:5 Sic benedícam te in vita mea: * et in nómine tuo levábo manus meas.
62:6 Sicut ádipe et pinguédine repleátur ánima mea: * et lábiis exsultatiónis laudábit os meum.
62:7 Si memor fui tui super stratum meum, in matutínis meditábor in te: * quia fuísti adiútor meus.
62:8 Et in velaménto alárum tuárum exsultábo, adhǽsit ánima mea post te: * me suscépit déxtera tua.
62:10 Ipsi vero in vanum quæsiérunt ánimam meam, introíbunt in inferióra terræ: * tradéntur in manus gládii, partes vúlpium erunt.
62:12 Rex vero lætábitur in Deo, laudabúntur omnes qui iurant in eo: * quia obstrúctum est os loquéntium iníqua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In odórem unguentórum tuórum cúrrimus: adolescéntulæ dilexérunt te nimis.
|
Ant. Parfümöd * illata után futunk, a szűz lányok nagyon szeretnek téged.
Zsoltár 62 [3]
62:2 Isten, én Istenem, * tehozzád ébredek virradatkor;
62:2 Utánad szomjúhozik az én lelkem, * szintoly nagyon vágyódik utánad az én testem is.
62:3 A puszta és járatlan és vizetlen földön, * úgy jelenek meg előtted, mint a szent helyen, hogy lássam a te erődet és dicsőségedet.
62:4 Mert jobb a te irgalmasságod az életnél; * az én ajkaim dicsérnek téged.
62:5 Így áldani foglak téged életemben; * és a te nevedben fölemelem kezeimet.
62:6 Mintegy zsírral és kövérséggel telik meg lelkem; * és vigadás ajkaival fog dicsérni az én szám.
62:7 Ha rólad emlékezem ágyamon, ha reggel felőled elmélkedem; * mert segítőm vagy.
62:8 És a te szárnyaid árnyéka alatt vigadok, az én lelkem hozzád ragaszkodik; * jobbod fölvett engemet.
62:10 Azok pedig hiába keresik lelkemet, lemennek a föld alsó részeibe; * a kard kezébe adatnak, a rókák martalékai lesznek.
62:12 A király pedig vigadni fog az Istenben; dicsértetni fognak mindnyájan, * kik rája esküsznek; mert bezáratik a gonoszságot szólók szája.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Parfümöd illata után futunk, a szűz lányok nagyon szeretnek téged.
|
Ant. Benedícta * fília tu a Dómino: quia per te fructum vitæ communicávimus.
Canticum Trium Puerorum [4]
Dan 3:57-88,56
3:57 Benedícite, ómnia ópera Dómini, Dómino: * laudáte et superexaltáte eum in sǽcula.
3:58 Benedícite, Ángeli Dómini, Dómino: * benedícite, cæli, Dómino.
3:59 Benedícite, aquæ omnes, quæ super cælos sunt, Dómino: * benedícite, omnes virtútes Dómini, Dómino.
3:60 Benedícite, sol et luna, Dómino: * benedícite, stellæ cæli, Dómino.
3:61 Benedícite, omnis imber et ros, Dómino: * benedícite, omnes spíritus Dei, Dómino.
3:62 Benedícite, ignis et æstus, Dómino: * benedícite, frigus et æstus, Dómino.
3:63 Benedícite, rores et pruína, Dómino: * benedícite, gelu et frigus, Dómino.
3:64 Benedícite, glácies et nives, Dómino: * benedícite, noctes et dies, Dómino.
3:65 Benedícite, lux et ténebræ, Dómino: * benedícite, fúlgura et nubes, Dómino.
3:66 Benedícat terra Dóminum: * laudet et superexáltet eum in sǽcula.
3:67 Benedícite, montes et colles, Dómino: * benedícite, univérsa germinántia in terra, Dómino.
3:68 Benedícite, fontes, Dómino: * benedícite, mária et flúmina, Dómino.
3:69 Benedícite, cete, et ómnia, quæ movéntur in aquis, Dómino: * benedícite, omnes vólucres cæli, Dómino.
3:70 Benedícite, omnes béstiæ et pécora, Dómino: * benedícite, fílii hóminum, Dómino.
3:71 Benedícat Israël Dóminum: * laudet et superexáltet eum in sǽcula.
3:72 Benedícite, sacerdótes Dómini, Dómino: * benedícite, servi Dómini, Dómino.
3:73 Benedícite, spíritus, et ánimæ iustórum, Dómino: * benedícite, sancti, et húmiles corde, Dómino.
3:74 Benedícite, Ananía, Azaría, Mísaël, Dómino: * laudáte et superexaltáte eum in sǽcula.
3:75 (Fit reverentia:) Benedicámus Patrem et Fílium cum Sancto Spíritu: * laudémus et superexaltémus eum in sǽcula.
3:56 Benedíctus es, Dómine, in firmaménto cæli: * et laudábilis, et gloriósus, et superexaltátus in sǽcula.
Ant. Benedícta fília tu a Dómino: quia per te fructum vitæ communicávimus.
|
Ant. Áldott leánya * vagy az Úrnak, általad kaptuk meg az élet (fájának) gyümölcsét.
A három ifjú éneke [4]
Dán 3:57-88,56
3:57 Áldjátok, az Úr minden alkotásai, az Urat, * dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.
3:58 Áldjátok, az Úr angyalai, az Urat; * áldjátok, egek, az Urat.
3:59 Áldjátok, minden egek fölötti vizek, az Urat; * áldjátok, az Úr minden erősségei, az Urat.
3:60 Áldjátok, nap és hold, az Urat; * áldjátok, égi csillagok, az Urat.
3:61 Áldjátok, minden záporeső és harmat, az Urat; * áldjátok, Isten minden szelei, az Urat.
3:62 Áldjátok, tűz és hőség, az Urat; * áldjátok, hideg és hőség, az Urat.
3:63 Áldjátok, harmat és zúzmara, az Urat; * áldjátok, fagy és hideg, az Urat.
3:64 Áldjátok, jég és hó, az Urat; * áldjátok, éjek és napok, az Urat.
3:65 Áldjátok, világosság és sötétség, az Urat; * áldjátok, villámok és felhők, az Urat.
3:66 Áldja, a föld, az Urat, * dicsérje és magasztalja őt mindörökké.
3:67 Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat; * áldjátok, minden földi termények, az Urat.
3:68 Áldjátok, kútforrások, az Urat; * áldjátok, tengerek és folyóvizek, az Urat.
3:69 Áldjátok, cethalak és a vizekben úszó minden állatok, az Urat; * áldjátok, minden égi madarak az Urat.
3:70 Áldjátok, minden vadak és barmok, az Urat; * áldjátok, emberek fiai, az Urat.
3:71 Áldja, Izrael, az Urat, * dicsérje és magasztalja őt mindörökké.
3:72 Áldjátok, az Úr papjai, az Urat; * áldjátok, az Úr szolgái, az Urat.
3:73 Áldjátok, igazak szívei és lelkei, az Urat; * áldjátok, szentek és alázatos szívűek, az Urat.
3:74 Áldjátok, Ananiás, Azariás, Misael, az Urat, * dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.
3:75 (Fejet hajtunk:) Áldjuk az Atyát és Fiút a Szentlélekkel együtt, * dicsérjük és magasztaljuk őt mindörökké.
3:56 Áldott vagy, Urunk, az ég erősségében; * dicséretes és dicsőséges és magasztos mindörökké.
Ant. Áldott leánya vagy az Úrnak, általad kaptuk meg az élet (fájának) gyümölcsét.
|
Ant. Pulchra es, * et decóra, fília Ierúsalem: terríbilis ut castrórum ácies ordináta.
Psalmus 148 [5]
148:1 Laudáte Dóminum de cælis: * laudáte eum in excélsis.
148:2 Laudáte eum, omnes Ángeli eius: * laudáte eum, omnes virtútes eius.
148:3 Laudáte eum, sol et luna: * laudáte eum, omnes stellæ et lumen.
148:4 Laudáte eum, cæli cælórum: * et aquæ omnes, quæ super cælos sunt, laudent nomen Dómini.
148:5 Quia ipse dixit, et facta sunt: * ipse mandávit, et creáta sunt.
148:6 Státuit ea in ætérnum, et in sǽculum sǽculi: * præcéptum pósuit, et non præteríbit.
148:7 Laudáte Dóminum de terra, * dracónes, et omnes abýssi.
148:8 Ignis, grando, nix, glácies, spíritus procellárum: * quæ fáciunt verbum eius:
148:9 Montes, et omnes colles: * ligna fructífera, et omnes cedri.
148:10 Béstiæ, et univérsa pécora: * serpéntes, et vólucres pennátæ:
148:11 Reges terræ, et omnes pópuli: * príncipes, et omnes iúdices terræ.
148:12 Iúvenes, et vírgines: senes cum iunióribus laudent nomen Dómini: * quia exaltátum est nomen eius solíus.
148:13 Conféssio eius super cælum et terram: * et exaltávit cornu pópuli sui.
148:14 Hymnus ómnibus sanctis eius: * fíliis Israël, pópulo appropinquánti sibi.
|
Ant. Gyönyörűséges * és ékes vagy Jeruzsálem leánya, rettenetes, mint a táborok elrendezett serege.
Zsoltár 148 [5]
148:1 Dicsérjétek az Urat a mennyekben, * dicsérjétek őt a magasságban.
148:2 Dicsérjétek őt, minden angyalai; * dicsérjétek őt, minden seregei.
148:3 Dicsérjétek őt, nap és hold; * dicsérjétek őt, minden ragyogó csillagok.
148:4 Dicsérjétek őt, egeknek egei, * és minden vizek, melyek az egekben fölül vannak, dicsérjék az Úr nevét.
148:5 Mert ő szólt, és lettek; * parancsolt, és előtermettek.
148:6 Megállapítá azokat örökre, és mindörökkön-örökre * parancsot adott, s ez el nem múlik.
148:7 Dicsérjétek az Urat a földön, * szörnyetegek, és minden örvények.
148:8 Tűz, jégeső, hó, jég, forgószél, * melyek az ő igéjét cselekszik.
148:9 Hegyek és minden halmok, * gyümölcsfák és minden cédrusok.
148:10 Vadállatok és minden barmok, * kígyók és szárnyas állatok.
148:11 Föld királyai és minden népek, * fejedelmek és a föld minden bírái.
148:12 Ifjak és szüzek, vének az ifjakkal, dicsérjétek az Úr nevét: * mert csak az ő neve magasztos.
148:13 Az ő dicsérete ég és föld felett van; * és ő fölemeli népe szarvát.
148:14 Dicséret minden szentjeinek, * Izrael fiainak, a hozzá közelálló népnek.
|
Psalmus 149 [6]
149:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * laus eius in ecclésia sanctórum.
149:2 Lætétur Israël in eo, qui fecit eum: * et fílii Sion exsúltent in rege suo.
149:3 Laudent nomen eius in choro: * in týmpano, et psaltério psallant ei:
149:4 Quia beneplácitum est Dómino in pópulo suo: * et exaltábit mansuétos in salútem.
149:5 Exsultábunt sancti in glória: * lætabúntur in cubílibus suis.
149:6 Exaltatiónes Dei in gútture eórum: * et gládii ancípites in mánibus eórum.
149:7 Ad faciéndam vindíctam in natiónibus: * increpatiónes in pópulis.
149:8 Ad alligándos reges eórum in compédibus: * et nóbiles eórum in mánicis férreis.
149:9 Ut fáciant in eis iudícium conscríptum: * glória hæc est ómnibus sanctis eius.
|
Zsoltár 149 [6]
149:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket, * legyen dicsérete a szentek gyülekezetében.
149:2 Örvendjen Izrael abban, ki őt teremtette, * és Sion fiai vigadjanak királyukban.
149:3 Dicsérjék az ő nevét énekkarban, * dobbal és hárfával zengjenek neki;
149:4 Mert az Úr gyönyörködik népében, * és fölmagasztalja a szelídeket szabadulásra.
149:5 A szentek örvendeznek a dicsőségben; * vigadnak nyughelyeiken.
149:6 Isten magasztalása van szájukban, * és kétélű kard kezeikben,
149:7 Hogy bosszút álljanak a nemzeteken, * megfeddjék a népeket;
149:8 Hogy azok királyait láncokra verjék, * és nemeseit vasbilincsekre;
149:9 Hogy a megírt ítélet szerint cselekedjenek velük. * Ez dicsősége az ő minden szentjeinek.
|
Psalmus 150 [7]
150:1 Laudáte Dóminum in sanctis eius: * laudáte eum in firmaménto virtútis eius.
150:2 Laudáte eum in virtútibus eius: * laudáte eum secúndum multitúdinem magnitúdinis eius.
150:3 Laudáte eum in sono tubæ: * laudáte eum in psaltério, et cíthara.
150:4 Laudáte eum in týmpano, et choro: * laudáte eum in chordis, et órgano.
150:5 Laudáte eum in cýmbalis benesonántibus: laudáte eum in cýmbalis iubilatiónis: * omnis spíritus laudet Dóminum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Pulchra es, et decóra, fília Ierúsalem: terríbilis ut castrórum ácies ordináta.
|
Zsoltár 150 [7]
150:1 Dicsérjétek az Urat az ő szentjeiben; * dicsérjétek őt az ég erős boltozatában.
150:2 Dicsérjétek őt hatalmasságában; * dicsérjétek őt nagyvoltának sokasága szerint.
150:3 Dicsérjétek őt harsonaszóval; * dicsérjétek őt hárfán és citerán.
150:4 Dicsérjétek őt dobbal és énekkarban; * dicsérjétek őt húrokon és hangszereken.
150:5 Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokon, dicsérjétek őt a vigasság cimbalmain. * Minden lélek dicsérje az Urat.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Gyönyörűséges és ékes vagy Jeruzsálem leánya, rettenetes, mint a táborok elrendezett serege.
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {Votiva}
Cant 6:8
Vidérunt eam fíliæ Sion, et beatíssimam prædicavérunt et regínæ laudavérunt eam.
℟. Deo grátias.
Hymnus
O gloriósa Dómina,
Excélsa super sídera:
Qui te creávit, próvide
Lactásti sacro úbere.
Quod Heva tristis ábstulit,
Tu reddis almo gérmine:
Intrent ut astra flébiles,
Cæli fenéstra facta es.
Tu Regis alti iánua,
Et porta lucis fúlgida:
Vitam datam per Vírginem,
Gentes redémptæ, pláudite.
Glória tibi Dómine,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et Sancto Spíritu,
In sempitérna sǽcula. Amen.
℣. Benedícta tu in muliéribus.
℟. Et benedíctus fructus ventris tui.
|
Chapter Responsory Hymn Verse {votív}
Song 6:8
Sion lányai, akik látják, boldognak hirdetik, királynők ünneplik.
℟. Istennek legyen hála.
Himnusz
{:Ogloriosavirginum;}v. Ó szűzek legdicsőbbike,
Szép csillagok legszebbike,
Ki alkotód, a Kisdedet,
Kebled tejével éteted.
Mit a bús Éva elragadt,
Megadja mind kegyes Fiad,
Hogy leljünk, árvák, új utat,
Kezed az égbe fölmutat.
Ó nagy király nyílt ajtaja!
Fénynek tündöklő udvara!
E Szűz ad nektek életet:
Ujjongjatok ti nemzetek!
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
℣. Áldott vagy te az asszonyok között
℟. És áldott a te méhednek gyümölcse Jézus
|
Canticum Benedictus {Antiphona Votiva}
Ant. Regína cæli, * lætáre, allelúia; quia quem meruísti portáre, allelúia; resurréxit, sicut dixit, allelúia: ora pro nobis Deum, allelúia.
Canticum Zachariæ
Luc. 1:68-79
1:68 Benedíctus ✠ Dóminus, Deus Israël: * quia visitávit, et fecit redemptiónem plebis suæ:
1:69 Et eréxit cornu salútis nobis: * in domo David, púeri sui.
1:70 Sicut locútus est per os sanctórum, * qui a sǽculo sunt, prophetárum eius:
1:71 Salútem ex inimícis nostris, * et de manu ómnium, qui odérunt nos.
1:72 Ad faciéndam misericórdiam cum pátribus nostris: * et memorári testaménti sui sancti.
1:73 Iusiurándum, quod iurávit ad Ábraham patrem nostrum, * datúrum se nobis:
1:74 Ut sine timóre, de manu inimicórum nostrórum liberáti, * serviámus illi.
1:75 In sanctitáte, et iustítia coram ipso, * ómnibus diébus nostris.
1:76 Et tu, puer, Prophéta Altíssimi vocáberis: * præíbis enim ante fáciem Dómini, paráre vias eius:
1:77 Ad dandam sciéntiam salútis plebi eius: * in remissiónem peccatórum eórum:
1:78 Per víscera misericórdiæ Dei nostri: * in quibus visitávit nos, óriens ex alto:
1:79 Illumináre his, qui in ténebris, et in umbra mortis sedent: * ad dirigéndos pedes nostros in viam pacis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Regína cæli, lætáre, allelúia; quia quem meruísti portáre, allelúia; resurréxit, sicut dixit, allelúia: ora pro nobis Deum, allelúia.
|
Benedictus kantikum {Antifóna votív}
Ant. Mennynek királyné asszonya, Örülj, szép Szűz, Alleluja! Mert, kit méhedben hordozni méltó voltál, Alleluja! Amint megmondotta vala, föltámadott, Alleluja! Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, Alleluja!
Zakariás éneke
Lk 1:68-79
1:68 Áldott ✠ az Úr, Izraelnek Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.
1:69 És fölemelte nekünk az üdvösség szarvát, * Dávidnak, az ő szolgájának házában;
1:70 Amint ígért az ő szent prófétái szája által * elejétől fogva
1:71 Szabadulást a mi ellenségeinktől * és mindazok kezéből, kik gyűlöltek minket;
1:72 Irgalmasságot cselekedvén atyáinkkal, * és megemlékezvén az ő szent szövetségéről,
1:73 Az esküről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, * hogy megadja nekünk,
1:74 Hogy ellenségeink kezéből megszabadulván, * félelem nélkül szolgáljunk neki,
1:75 Szentségben és igazságban őelőtte * minden napjainkban.
1:76 És te, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hívatni; * mert az Úr színe előtt jársz majd, elkészítendő az ő utait;
1:77 Hogy az üdvösség tudományát közöld népével, * az ő bűneik bocsánatára,
1:78 A mi Istenünk nagy irgalmassága által, * mellyel meglátogatott minket a magasságból támadó;
1:79 Hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben s a halál árnyékában ülnek, * és lábainkat a békesség útjára igazgassa.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Mennynek királyné asszonya, Örülj, szép Szűz, Alleluja! Mert, kit méhedben hordozni méltó voltál, Alleluja! Amint megmondotta vala, föltámadott, Alleluja! Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, Alleluja!
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui de beátæ Maríæ Vírginis útero Verbum tuum, Angelo nuntiánte, carnem suscípere voluísti: præsta supplícibus tuis; ut, qui vere eam Genetrícem Dei crédimus, eius apud te intercessiónibus adiuvémur.
Per eúndem Dóminum nostrum Iesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O God, who didst will that, at the announcement of an Angel, thy Word should take flesh in the womb of the Blessed Virgin Mary, grant to us thy suppliants, that we who believe her to be truly the Mother of God may be helped by her intercession with thee.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
Si descendendum sit a choro, concluditur dicendo.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Et cum frátribus nostris abséntibus. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
℣. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. És távollévő testvéreinkkel. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Meménto salútis auctor,
Quod nostri quondam córporis,
Ex illibáta Vírgine
Nascéndo, formam súmpseris.
María Mater grátiæ,
Mater misericórdiæ:
Tu nos ab hoste prótege,
Et hora mortis súscipe.
Glória tibi, Dómine,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre, et Sancto Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz
Emlékezzél meg, Alkotó,
Hogy hozzánk jöttél egykoron,
A Szűz méhének szenthelyén
Testünk formáját fölvevén.
Kegyelmek Anyja, Mária,
Irgalom édes Asszonya,
Légy ellenségtől gyámolunk.
S állj mellettünk, ha meghalunk.
Glória neked Jézusunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi
Ant. Assúmpta est María in cælum: * gaudent Angeli, laudántes benedícunt Dóminum.
Psalmus 53 [8]
53:3 Deus, in nómine tuo salvum me fac: * et in virtúte tua iúdica me.
53:4 Deus, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe verba oris mei.
53:5 Quóniam aliéni insurrexérunt advérsum me, et fortes quæsiérunt ánimam meam: * et non proposuérunt Deum ante conspéctum suum.
53:6 Ecce enim, Deus ádiuvat me: * et Dóminus suscéptor est ánimæ meæ.
53:7 Avérte mala inimícis meis: * et in veritáte tua dispérde illos.
53:8 Voluntárie sacrificábo tibi, * et confitébor nómini tuo, Dómine: quóniam bonum est:
53:9 Quóniam ex omni tribulatióne eripuísti me: * et super inimícos meos despéxit óculus meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok
Ant. Felvétetett * Mária a mennybe, az angyalok örvendeznek és áldva dicsérik az Urat.
Zsoltár 53 [8]
53:3 Isten, a te nevedben szabadíts meg engem; * és a te erődben ítélj meg engem.
53:4 Isten, hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe az én szám igéit.
53:5 Mert idegenek támadtak föl ellenem, és erősek keresték lelkemet, * és Istent nem tartották szemük előtt.
53:6 Holott íme az Isten segít engem; * és az Úr oltalmazója lelkemnek.
53:7 Fordítsd ellenségeimre a rosszakat; * és igazságod szerint veszítsd el őket.
53:8 Szabad akaratomból fogok áldozni neked, * és hálát adni a te nevednek, Uram, mert jó az;
53:9 Mert minden szorongatásból megmentettél engem; * és ellenségeimet le fogja nézni az én szemem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 84 [9]
84:2 Benedixísti, Dómine, terram tuam: * avertísti captivitátem Iacob.
84:3 Remisísti iniquitátem plebis tuæ: * operuísti ómnia peccáta eórum.
84:4 Mitigásti omnem iram tuam: * avertísti ab ira indignatiónis tuæ.
84:5 Convérte nos, Deus, salutáris noster: * et avérte iram tuam a nobis.
84:6 Numquid in ætérnum irascéris nobis? * aut exténdes iram tuam a generatióne in generatiónem?
84:7 Deus, tu convérsus vivificábis nos: * et plebs tua lætábitur in te.
84:8 Osténde nobis, Dómine, misericórdiam tuam: * et salutáre tuum da nobis.
84:9 Áudiam quid loquátur in me Dóminus Deus: * quóniam loquétur pacem in plebem suam.
84:9 Et super sanctos suos: * et in eos, qui convertúntur ad cor.
84:10 Verúmtamen prope timéntes eum salutáre ipsíus: * ut inhábitet glória in terra nostra.
84:11 Misericórdia, et véritas obviavérunt sibi: * iustítia, et pax osculátæ sunt.
84:12 Véritas de terra orta est: * et iustítia de cælo prospéxit.
84:13 Étenim Dóminus dabit benignitátem: * et terra nostra dabit fructum suum.
84:14 Iustítia ante eum ambulábit: * et ponet in via gressus suos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 84 [9]
84:2 Megáldottad, Uram, a te földedet; * elfordítottad Jákob fogságát,
84:3 Megbocsátottad a te néped gonoszságát, * elfödözted minden vétküket,
84:4 Megenyhítetted minden haragodat, * eltértél a te haragod hevétől.
84:5 Téríts meg minket, szabadító Istenünk, * és fordítsd el rólunk haragodat.
84:6 Vajon örökké fogsz-e ránk haragudni? * Vagy kiterjeszted-e haragodat nemzedékről nemzedékre?
84:7 Isten, ha te hozzánk fordulsz, fölélesztesz minket; * és a te néped örvendeni fog benned.
84:8 Mutasd meg, nekünk, Uram, irgalmasságodat; * és szabadításodat add meg nekünk.
84:9 Meghallom, mit szól az Úr Isten: * békességet szól ő népének
84:9 és az ő szentjeinek * és azoknak, kik szívükbe térnek.
84:10 Valóban az őt félőkhöz közel van szabadítása, * hogy dicsőség lakjék a mi földünkön.
84:11 Az irgalom és igazság találkoznak; * az igazság és béke megcsókolják egymást.
84:12 A hűség a földből ered, * és az igazság a mennyből letekint.
84:13 Mert az Úr jót ad, * és a mi földünk megadja gyümölcsét.
84:14 Igazság jár előtte, * és annak útján lépdel.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 116 [10]
116:1 Laudáte Dóminum, omnes gentes: * laudáte eum, omnes pópuli:
116:2 Quóniam confirmáta est super nos misericórdia eius: * et véritas Dómini manet in ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Assúmpta est María in cælum: * gaudent Angeli, laudántes benedícunt Dóminum.
|
Zsoltár 116 [10]
116:1 Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek, * dicsérjétek őt, minden népek;
116:2 Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága, * és az Úr igaz volta mindörökké megmarad.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Felvétetett * Mária a mennybe, az angyalok örvendeznek és áldva dicsérik az Urat.
|
Capitulum
Cant 6:9
Quæ est ista, quæ progréditur quasi auróra consúrgens, pulchra ut luna, elécta ut sol, terríbilis ut castrórum ácies ordináta?
℟. Deo grátias.
℣. Dignáre me laudáre te, Virgo sacráta.
℟. Da mihi virtútem contra hostes tuos.
|
Capitulum
Song 6:9
Ki az, aki ugy jön mint a kelő hajnal; szép mint a hold, tiszta mint a nap, és erös mint a bekeritett erőd a csataban?
℟. Istennek legyen hála.
℣. Szent Szűz fogadd kegyesen dícséretünket
℟. És adj erőt ellenségeid ellen
|
Oratio
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui virginálem aulam beátæ Maríæ, in qua habitáres, elígere dignátus es: da, quǽsumus; ut, sua nos defensióne munítos, iucúndos fácias suæ interésse commemoratióni.
Qui vivis et regnas cum Deo Patre, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés
Uram irgalmazz nekünk. Krisztus kegyelmezz nekünk. Uram irgalmazz nekünk.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O God, Who wast pleased to choose for thy dwelling-place the maiden palace of Blessed Mary, grant, we beseech thee, that her protection may shield us, and make us glad in her commemoration.
Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Meménto salútis auctor,
Quod nostri quondam córporis,
Ex illibáta Vírgine
Nascéndo, formam súmpseris.
María Mater grátiæ,
Mater misericórdiæ:
Tu nos ab hoste prótege,
Et hora mortis súscipe.
Glória tibi, Dómine,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre, et Sancto Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz
Emlékezzél meg, Alkotó,
Hogy hozzánk jöttél egykoron,
A Szűz méhének szenthelyén
Testünk formáját fölvevén.
Kegyelmek Anyja, Mária,
Irgalom édes Asszonya,
Légy ellenségtől gyámolunk.
S állj mellettünk, ha meghalunk.
Glória neked Jézusunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi
Ant. María Virgo assúmpta est * ad æthéreum thálamum, in quo Rex regum stelláto sedet sólio.
Psalmus 119 [11]
119:1 Ad Dóminum cum tribulárer clamávi: * et exaudívit me.
119:2 Dómine, líbera ánimam meam a lábiis iníquis, * et a lingua dolósa.
119:3 Quid detur tibi, aut quid apponátur tibi * ad linguam dolósam?
119:4 Sagíttæ poténtis acútæ, * cum carbónibus desolatóriis.
119:5 Heu mihi, quia incolátus meus prolongátus est: habitávi cum habitántibus Cedar: * multum íncola fuit ánima mea.
119:7 Cum his, qui odérunt pacem, eram pacíficus: * cum loquébar illis, impugnábant me gratis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok
Ant. Szűz Mária * felvétetett a Magasságbeli lakosztályába, ahol a királyok Királya ül trónjan felcsillagozva.
Zsoltár 119 [11]
119:1 Az Úrhoz kiálték, midőn szorongattatám: * és meghallgata engem,
119:2 Uram, szabadítsd meg lelkemet a csalárd ajkaktól * és az álnok nyelvtől.
119:3 Mi adatik neked, vagy mi lesz jutalmad * az álnok nyelvért?
119:4 Mely olyan, mint a hatalmasnak éles nyilai, * és pusztító széntűz.
119:5 Jaj nekem, mert zarándokságom meghosszabbíttatott, Kedár lakóival lakom, * oly sokáig zarándok az én lelkem.
119:7 A békegyűlölőkkel békességes vagyok; * mégis ha szólok nekik, ok nélkül ostromolnak engemet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 120 [12]
120:1 Levávi óculos meos in montes, * unde véniet auxílium mihi.
120:2 Auxílium meum a Dómino, * qui fecit cælum et terram.
120:3 Non det in commotiónem pedem tuum: * neque dormítet qui custódit te.
120:4 Ecce, non dormitábit neque dórmiet, * qui custódit Israël.
120:5 Dóminus custódit te, Dóminus protéctio tua, * super manum déxteram tuam.
120:6 Per diem sol non uret te: * neque luna per noctem.
120:7 Dóminus custódit te ab omni malo: * custódiat ánimam tuam Dóminus.
120:8 Dóminus custódiat intróitum tuum, et éxitum tuum: * ex hoc nunc, et usque in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 120 [12]
120:1 A hegyekre emelem szemeimet, * onnét jő segítség nekem.
120:2 Az én segítségem az Úrtól van, * ki a mennyet és földet teremtette.
120:3 Nem hagyja ingadozni lábadat, * és nem szunnyadoz, ki tégedet őriz.
120:4 Íme nem szunnyad és nem alszik, * ki őrzi Izraelt.
120:5 Az Úr őriz téged, az Úr a te oltalmad * jobb kezed felől.
120:6 Nappal nem éget téged a nap, * sem éjjel a hold.
120:7 Az Úr megőriz téged minden gonosztól, * őrizze meg az Úr lelkedet.
120:8 Őrizzen az Úr jártodban és keltedben, * mostantól és mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 121 [13]
121:1 Lætátus sum in his, quæ dicta sunt mihi: * In domum Dómini íbimus.
121:2 Stantes erant pedes nostri, * in átriis tuis, Ierúsalem.
121:3 Ierúsalem, quæ ædificátur ut cívitas: * cuius participátio eius in idípsum.
121:4 Illuc enim ascendérunt tribus, tribus Dómini: * testimónium Israël ad confiténdum nómini Dómini.
121:5 Quia illic sedérunt sedes in iudício, * sedes super domum David.
121:6 Rogáte quæ ad pacem sunt Ierúsalem: * et abundántia diligéntibus te:
121:7 Fiat pax in virtúte tua: * et abundántia in túrribus tuis.
121:8 Propter fratres meos, et próximos meos, * loquébar pacem de te:
121:9 Propter domum Dómini, Dei nostri, * quæsívi bona tibi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. María Virgo assúmpta est * ad æthéreum thálamum, in quo Rex regum stelláto sedet sólio.
|
Zsoltár 121 [13]
121:1 Vigadok, mikor azt mondják nekem: * Az Úr házába megyünk.
121:2 Lábaink * tornácaidban állanak, Jeruzsálem!
121:3 Jeruzsálem városul építtetett, * melynek közjavaiban mindenki részesül.
121:4 Mert oda mennek föl a nemzetségek, az Úr nemzetségei, * Izrael bizonysága szerint hálát adni az Úr nevének.
121:5 Mert ott vannak az ítélőszékek, * ott Dávid házának széke.
121:6 Kérjétek, amik Jeruzsálem békességére vannak. * Legyen bőség szeretőidnek.
121:7 Legyen béke a te erősségedben, * és bőség a te tornyaidban.
121:8 Atyámfiaiért és barátaimért * békességet óhajtok neked.
121:9 A mi Urunk, Istenünk házáért * jót kívánok neked.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Szűz Mária * felvétetett a Magasságbeli lakosztályába, ahol a királyok Királya ül trónjan felcsillagozva.
|
Capitulum
Sir 24:15
Et sic in Sion firmáta sum, et in civitáte sanctificáta simíliter requiévi, et in Ierúsalem potéstas mea.
℟. Deo grátias.
℣. Diffúsa est grátia in lábiis tuis.
℟. Proptérea benedíxit te Deus in ætérnum.
|
Capitulum
Sir 24:15
És így Sionban megerösíttettem, és a megszentelt városban hasonlóképen megnyugodtam, és Jerusalemben az én hatalmam.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Kegyelem van az ajkaidon
℟. Isten ezért megáldott mindörökre
|
Oratio
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui salútis ætérnæ, beátæ Maríæ virginitáte fecúnda, humáno géneri prǽmia præstitísti: tríbue, quǽsumus; ut ipsam pro nobis intercédere sentiámus, per quam merúimus auctórem vitæ suscípere, Dóminum nostrum Iesum Christum Fílium tuum:
Qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés
Uram irgalmazz nekünk. Krisztus kegyelmezz nekünk. Uram irgalmazz nekünk.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O God, Who, by the fruitful virginity of the Blessed Mary, hast given unto mankind the rewards of everlasting life; grant, we beseech thee, that we may continually feel the might of her intercession through whom we have worthily received the Author of our life, our Lord Jesus Christ, thy Son:
Aki veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Meménto salútis auctor,
Quod nostri quondam córporis,
Ex illibáta Vírgine
Nascéndo, formam súmpseris.
María Mater grátiæ,
Mater misericórdiæ:
Tu nos ab hoste prótege,
Et hora mortis súscipe.
Glória tibi, Dómine,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre, et Sancto Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz
Emlékezzél meg, Alkotó,
Hogy hozzánk jöttél egykoron,
A Szűz méhének szenthelyén
Testünk formáját fölvevén.
Kegyelmek Anyja, Mária,
Irgalom édes Asszonya,
Légy ellenségtől gyámolunk.
S állj mellettünk, ha meghalunk.
Glória neked Jézusunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi
Ant. In odórem * unguentórum tuórum cúrrimus: adolescéntulæ dilexérunt te nimis.
Psalmus 122 [14]
122:1 Ad te levávi óculos meos, * qui hábitas in cælis.
122:2 Ecce, sicut óculi servórum * in mánibus dominórum suórum,
122:2 Sicut óculi ancíllæ in mánibus dóminæ suæ: * ita óculi nostri ad Dóminum, Deum nostrum, donec misereátur nostri.
122:3 Miserére nostri, Dómine, miserére nostri: * quia multum repléti sumus despectióne:
122:4 Quia multum repléta est ánima nostra: * oppróbrium abundántibus, et despéctio supérbis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok
Ant. Parfümöd * illata után futunk, a szűz lányok nagyon szeretnek téged.
Zsoltár 122 [14]
122:1 Hozzád emelem szemeimet, * ki a mennyekben lakol.
122:2 Íme mint a szolgák szemei * uraik kezeire,
122:2 Mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire: * úgy néznek szemeink a mi Urunkra, Istenünkre, míg könyörül rajtunk.
122:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk; * mert igen elteltünk gyalázattal,
122:4 Mert igen megtelt a mi lelkünk; * gyalázatul a gazdagoknak, és megvetésül a kevélyeknek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 123 [15]
123:1 Nisi quia Dóminus erat in nobis, dicat nunc Israël: * nisi quia Dóminus erat in nobis,
123:2 Cum exsúrgerent hómines in nos, * forte vivos deglutíssent nos:
123:3 Cum irascerétur furor eórum in nos, * fórsitan aqua absorbuísset nos.
123:5 Torréntem pertransívit ánima nostra: * fórsitan pertransísset ánima nostra aquam intolerábilem.
123:6 Benedíctus Dóminus * qui non dedit nos in captiónem déntibus eórum.
123:7 Ánima nostra sicut passer erépta est * de láqueo venántium:
123:7 Láqueus contrítus est, * et nos liberáti sumus.
123:8 Adiutórium nostrum in nómine Dómini, * qui fecit cælum et terram.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 123 [15]
123:1 Ha az Úr velünk nem lett volna, mondja meg most Izrael; * ha az Úr velünk nem lett volna,
123:2 Midőn ránk támadtak az emberek: * talán elevenen nyeltek volna el minket;
123:3 Midőn az ő haragjuk ellenünk fölgerjedett, * talán a víz nyelt volna el minket.
123:5 Rohanó patakon ment volna keresztül a mi lelkünk, * talán ellenállhatatlan vízen ment volna át a mi lelkünk.
123:6 Áldott legyen az Úr, * ki nem adott minket az ő fogaiknak martalékul.
123:7 Lelkünk megmenekedett, mint a madár * a vadászok tőréből;
123:7 A tőr elrontatott, * és mi megszabadultunk.
123:8 A mi segítségünk az Úr nevében van, * ki a mennyet és földet teremtette.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 124 [16]
124:1 Qui confídunt in Dómino, sicut mons Sion: * non commovébitur in ætérnum, qui hábitat in Ierúsalem.
124:2 Montes in circúitu eius: * et Dóminus in circúitu pópuli sui, ex hoc nunc et usque in sǽculum.
124:3 Quia non relínquet Dóminus virgam peccatórum super sortem iustórum: * ut non exténdant iusti ad iniquitátem manus suas.
124:4 Bénefac, Dómine, bonis, * et rectis corde.
124:5 Declinántes autem in obligatiónes addúcet Dóminus cum operántibus iniquitátem: * pax super Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In odórem * unguentórum tuórum cúrrimus: adolescéntulæ dilexérunt te nimis.
|
Zsoltár 124 [16]
124:1 Kik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sion hegye; * nem fog ingadozni mindörökké, ki Jeruzsálemben lakik.
124:2 Körötte hegyek vannak, * és az Úr az ő népe körül mostantól és mindörökké.
124:3 Mert az Úr nem hagyja a bűnösök vesszejét az igazak sorsa fölött, * hogy az igazak hamisságra ne nyújtsák kezeiket.
124:4 Tégy jót, Uram, a jókkal * és az igaz szívűekkel.
124:5 A tekervényes utakra hajlókat pedig az Úr majd eljuttatja a gonosztevőkhöz. * Békesség legyen Izraelen!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Parfümöd * illata után futunk, a szűz lányok nagyon szeretnek téged.
|
Capitulum
Sir 24:16
Et radicávi in pópulo honorificáto, et in parte Dei mei heréditas illíus, et in plenitúdine sanctórum deténtio mea.
℟. Deo grátias.
℣. Benedícta tu in muliéribus.
℟. Et benedíctus fructus ventris tui.
|
Capitulum
Sir 24:16
Meggyökereztem a tiszteletre méltó nép között, és az én Istenem részében, mely az ö öröksége; és a szentek teljes gyülekezetében az én tartózkodásom.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Áldott vagy te az asszonyok között
℟. És áldott a te méhednek gyümölcse Jézus
|
Oratio
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Concéde, miséricors Deus, fragilitáti nostræ præsídium; ut, qui sanctæ Dei Genetrícis memóriam ágimus; intercessiónis eius auxílio, a nostris iniquitátibus resurgámus.
Per eúndem Dóminum nostrum Iesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés
Uram irgalmazz nekünk. Krisztus kegyelmezz nekünk. Uram irgalmazz nekünk.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Most merciful God, grant, we beseech thee, a succour unto the frailty of our nature, that as we keep ever alive the memory of the holy Mother of God, so by the help of her intercession we may be raised up from the bondage of our sins.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Meménto salútis auctor,
Quod nostri quondam córporis,
Ex illibáta Vírgine
Nascéndo, formam súmpseris.
María Mater grátiæ,
Mater misericórdiæ:
Tu nos ab hoste prótege,
Et hora mortis súscipe.
Glória tibi, Dómine,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre, et Sancto Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz
Emlékezzél meg, Alkotó,
Hogy hozzánk jöttél egykoron,
A Szűz méhének szenthelyén
Testünk formáját fölvevén.
Kegyelmek Anyja, Mária,
Irgalom édes Asszonya,
Légy ellenségtől gyámolunk.
S állj mellettünk, ha meghalunk.
Glória neked Jézusunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi
Ant. Pulchra es, * et decóra, fília Ierúsalem: terríbilis ut castrórum ácies ordináta.
Psalmus 125 [17]
125:1 In converténdo Dóminus captivitátem Sion: * facti sumus sicut consoláti:
125:2 Tunc replétum est gáudio os nostrum: * et lingua nostra exsultatióne.
125:2 Tunc dicent inter gentes: * Magnificávit Dóminus fácere cum eis.
125:3 Magnificávit Dóminus fácere nobíscum: * facti sumus lætántes.
125:4 Convérte, Dómine, captivitátem nostram, * sicut torrens in Austro.
125:5 Qui séminant in lácrimis, * in exsultatióne metent.
125:6 Eúntes ibant et flebant, * mitténtes sémina sua.
125:6 Veniéntes autem vénient cum exsultatióne, * portántes manípulos suos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok
Ant. Gyönyörűséges * és ékes vagy Jeruzsálem leánya, rettenetes, mint a táborok elrendezett serege.
Zsoltár 125 [17]
125:1 Megfordítván az Úr Sion fogságát, * lettünk, mint a megvigasztaltak.
125:2 Akkor szánk eltelt örömmel, * és nyelvünk vigassággal;
125:2 Akkor mondák a nemzetek között: * Nagy dolgot cselekedett az Úr velük.
125:3 Nagy dolgot cselekedett az Úr velünk: * azért örvendezzünk.
125:4 Fordítsd meg a mi fogságunkat, * mint a patakot a déli tartományban.
125:5 Akik könnyhullatással vetnek, * örvendezéssel aratnak.
125:6 Menvén mentek és sírtak, * elvetvén magvaikat,
125:6 Megjövén pedig, örvendezéssel jőnek, * hozván kévéiket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 126 [18]
126:1 Nisi Dóminus ædificáverit domum, * in vanum laboravérunt qui ædíficant eam.
126:1 Nisi Dóminus custodíerit civitátem, * frustra vígilat qui custódit eam.
126:2 Vanum est vobis ante lucem súrgere: * súrgite postquam sedéritis, qui manducátis panem dolóris.
126:3 Cum déderit diléctis suis somnum: * ecce heréditas Dómini fílii: merces, fructus ventris.
126:4 Sicut sagíttæ in manu poténtis: * ita fílii excussórum.
126:5 Beátus vir, qui implévit desidérium suum ex ipsis: * non confundétur cum loquétur inimícis suis in porta.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 126 [18]
126:1 Ha az Úr nem építi a házat, * hiába munkálkodnak, kik azt építik;
126:1 Ha az Úr nem őrzi a várost, * hiába vigyáz, ki azt őrzi.
126:2 Hiába keltek föl virradat előtt; * hiába keltek föl pihenés után, kik a fájdalom kenyerét eszitek.
126:3 Míg ellenben az Úr íme álmot ad az ő kedveltjeinek, * örökséget a fiakban: mert az ő ajándéka a méh gyümölcse.
126:4 Mint a nyilak a hatalmas kezében, * olyanok a száműzöttek fiai.
126:5 Boldog a férfiú, kinek ilyenek után kívánsága betelt; * nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel szól a kapuban.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 127 [19]
127:1 Beáti, omnes, qui timent Dóminum, * qui ámbulant in viis eius.
127:2 Labóres mánuum tuárum quia manducábis: * beátus es, et bene tibi erit.
127:3 Uxor tua sicut vitis abúndans, * in latéribus domus tuæ.
127:3 Fílii tui sicut novéllæ olivárum, * in circúitu mensæ tuæ.
127:4 Ecce, sic benedicétur homo, * qui timet Dóminum.
127:5 Benedícat tibi Dóminus ex Sion: * et vídeas bona Ierúsalem ómnibus diébus vitæ tuæ.
127:6 Et vídeas fílios filiórum tuórum, * pacem super Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Pulchra es, * et decóra, fília Ierúsalem: terríbilis ut castrórum ácies ordináta.
|
Zsoltár 127 [19]
127:1 Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, * kik az ő utain járnak.
127:2 Mivel kezeid munkáját eszed, * boldog vagy, és jól lesz dolgod.
127:3 Feleséged, mint a termékeny szőlőtő, * házad falai között;
127:3 Fiaid, mint az olajfa sarjadékai * asztalod körül.
127:4 Íme így áldatik meg az ember, * ki az Urat féli.
127:5 Áldjon meg téged az Úr Sionból, * és lássad Jeruzsálem javait életed minden napjaiban;
127:6 és lássad fiaidnak fiait, * s a békességet Izraelen.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Gyönyörűséges * és ékes vagy Jeruzsálem leánya, rettenetes, mint a táborok elrendezett serege.
|
Capitulum
Sir 24:19-20
In platéis sicut cinnamómum et bálsamum aromatízans odórem dedi: quasi myrrha elécta, dedi suavitátem odóris.
℟. Deo grátias.
℣. Post partum, Virgo, invioláta permansísti.
℟. Dei Génitrix, intercéde pro nobis.
|
Capitulum
Sir 24:19-20
Mint a platanus viz mellett az utcákon, mint a fahéj és illatozó balzsam illatoztam, s mint a válogatott mirrha adtam a jóillat gyönyöröségét;
℟. Istennek legyen hála.
℣. After thy delivery, thou still remainest a Virgin undefiled.
℟. Mother of God, pray for us.
|
Oratio
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Famulórum tuórum, quǽsumus, Dómine, delíctis ignósce: ut qui tibi placére de áctibus nostris non valémus: Genitrícis Fílii tui Dómini nostri intercessióne salvémur:
Qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés
Uram irgalmazz nekünk. Krisztus kegyelmezz nekünk. Uram irgalmazz nekünk.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O Lord, we beseech thee, forgive the transgressions of thy servants, and, forasmuch as by our own deeds we cannot please thee, may we find safety through the prayers of the Mother of thy Son and our Lord.
Aki veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit {specialis}
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet {speciális}
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalmi et antiphonæ Votiva}
Ant. Dum esset Rex * in accúbitu suo, nardus mea dedit odórem suavitátis.
Psalmus 109 [1]
109:1 Dixit Dóminus Dómino meo: * Sede a dextris meis:
109:1 Donec ponam inimícos tuos, * scabéllum pedum tuórum.
109:2 Virgam virtútis tuæ emíttet Dóminus ex Sion: * domináre in médio inimicórum tuórum.
109:3 Tecum princípium in die virtútis tuæ in splendóribus sanctórum: * ex útero ante lucíferum génui te.
109:4 Iurávit Dóminus, et non pœnitébit eum: * Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech.
109:5 Dóminus a dextris tuis, * confrégit in die iræ suæ reges.
109:6 Iudicábit in natiónibus, implébit ruínas: * conquassábit cápita in terra multórum.
109:7 De torrénte in via bibet: * proptérea exaltábit caput.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dum esset Rex in accúbitu suo, nardus mea dedit odórem suavitátis.
|
Zsoltárok {Psalms and antiphons votív}
Ant. Amíg asztalánál mulat a király * nárduszom jó illatot áraszt magából.
Zsoltár 109 [1]
109:1 Mondá az Úr az én Uramnak: * Ülj az én jobbomra,
109:1 Míg ellenségeidet * lábaid zsámolyává teszem.
109:2 A te hatalmad pálcáját elküldi az Úr Sionból. * Uralkodjál ellenségeidnek közepette.
109:3 Nálad az uralom hatalmad napján a szentek fényességében; * méhemből a hajnalcsillag előtt szültelek téged.
109:4 Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: * Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.
109:5 Az Úr jobbod felől * megrontja haragja napján a királyokat.
109:6 Ítélni fog a nemzetek között, nagy romlást teszen, * soknak összezúzza fejét a földön.
109:7 A patakból iszik az úton; * azért emeli magasra fejét.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Amíg asztalánál mulat a király nárduszom jó illatot áraszt magából.
|
Ant. Læva eius * sub cápite meo, et déxtera illíus amplexábitur me.
Psalmus 112 [2]
112:1 Laudáte, púeri, Dóminum: * laudáte nomen Dómini.
112:2 (fit reverentia) Sit nomen Dómini benedíctum, * ex hoc nunc, et usque in sǽculum.
112:3 A solis ortu usque ad occásum, * laudábile nomen Dómini.
112:4 Excélsus super omnes gentes Dóminus, * et super cælos glória eius.
112:5 Quis sicut Dóminus, Deus noster, qui in altis hábitat, * et humília réspicit in cælo et in terra?
112:7 Súscitans a terra ínopem, * et de stércore érigens páuperem:
112:8 Ut cóllocet eum cum princípibus, * cum princípibus pópuli sui.
112:9 Qui habitáre facit stérilem in domo, * matrem filiórum lætántem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Læva eius sub cápite meo, et déxtera illíus amplexábitur me.
|
Ant. A balját a fejem alá teszi * a jobbjával meg átkarol.
Zsoltár 112 [2]
112:1 Dicsérjétek, szolgák, az Urat; * dicsérjétek az Úr nevét.
112:2 (fejet hajtunk) Legyen áldott az Úr neve, * most és mindörökké.
112:3 Napkelettől nyugatig * dicsértessék az Úr neve.
112:4 Magasztos az Úr minden nép fölött, * és az egek fölött az ő dicsősége.
112:5 Kicsoda olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban lakik, * és a mennyből a legkisebbre is letekint a földön?
112:7 Fölemelvén a földről a nyomorultat, * és a szemétből fölmagasztalván a szegényt;
112:8 Hogy a fejedelmekhez ültesse őt, * az ő népe fejedelmeihez;
112:9 Ki a házban lakást ad a magtalannak, * mint fiakon örvendező anyának.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. A balját a fejem alá teszi a jobbjával meg átkarol.
|
Ant. Nigra sum, * sed formósa, fíliæ Ierúsalem; ídeo diléxit me Rex, et introdúxit me in cubículum suum.
Psalmus 121 [3]
121:1 Lætátus sum in his, quæ dicta sunt mihi: * In domum Dómini íbimus.
121:2 Stantes erant pedes nostri, * in átriis tuis, Ierúsalem.
121:3 Ierúsalem, quæ ædificátur ut cívitas: * cuius participátio eius in idípsum.
121:4 Illuc enim ascendérunt tribus, tribus Dómini: * testimónium Israël ad confiténdum nómini Dómini.
121:5 Quia illic sedérunt sedes in iudício, * sedes super domum David.
121:6 Rogáte quæ ad pacem sunt Ierúsalem: * et abundántia diligéntibus te:
121:7 Fiat pax in virtúte tua: * et abundántia in túrribus tuis.
121:8 Propter fratres meos, et próximos meos, * loquébar pacem de te:
121:9 Propter domum Dómini, Dei nostri, * quæsívi bona tibi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Nigra sum, sed formósa, fíliæ Ierúsalem; ídeo diléxit me Rex, et introdúxit me in cubículum suum.
|
Ant. Barna a bőröm, * de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, ezért szeret a király, és vezet be lakosztályába.
Zsoltár 121 [3]
121:1 Vigadok, mikor azt mondják nekem: * Az Úr házába megyünk.
121:2 Lábaink * tornácaidban állanak, Jeruzsálem!
121:3 Jeruzsálem városul építtetett, * melynek közjavaiban mindenki részesül.
121:4 Mert oda mennek föl a nemzetségek, az Úr nemzetségei, * Izrael bizonysága szerint hálát adni az Úr nevének.
121:5 Mert ott vannak az ítélőszékek, * ott Dávid házának széke.
121:6 Kérjétek, amik Jeruzsálem békességére vannak. * Legyen bőség szeretőidnek.
121:7 Legyen béke a te erősségedben, * és bőség a te tornyaidban.
121:8 Atyámfiaiért és barátaimért * békességet óhajtok neked.
121:9 A mi Urunk, Istenünk házáért * jót kívánok neked.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, ezért szeret a király, és vezet be lakosztályába.
|
Ant. Iam hiems tránsiit, * imber ábiit et recéssit: surge, amíca mea, et veni.
Psalmus 126 [4]
126:1 Nisi Dóminus ædificáverit domum, * in vanum laboravérunt qui ædíficant eam.
126:1 Nisi Dóminus custodíerit civitátem, * frustra vígilat qui custódit eam.
126:2 Vanum est vobis ante lucem súrgere: * súrgite postquam sedéritis, qui manducátis panem dolóris.
126:3 Cum déderit diléctis suis somnum: * ecce heréditas Dómini fílii: merces, fructus ventris.
126:4 Sicut sagíttæ in manu poténtis: * ita fílii excussórum.
126:5 Beátus vir, qui implévit desidérium suum ex ipsis: * non confundétur cum loquétur inimícis suis in porta.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Iam hiems tránsiit, imber ábiit et recéssit: surge, amíca mea, et veni.
|
Ant. Nézd, elmúlt a tél, * elállt az eső, elvonult, kelj föl, kedvesem, gyere!
Zsoltár 126 [4]
126:1 Ha az Úr nem építi a házat, * hiába munkálkodnak, kik azt építik;
126:1 Ha az Úr nem őrzi a várost, * hiába vigyáz, ki azt őrzi.
126:2 Hiába keltek föl virradat előtt; * hiába keltek föl pihenés után, kik a fájdalom kenyerét eszitek.
126:3 Míg ellenben az Úr íme álmot ad az ő kedveltjeinek, * örökséget a fiakban: mert az ő ajándéka a méh gyümölcse.
126:4 Mint a nyilak a hatalmas kezében, * olyanok a száműzöttek fiai.
126:5 Boldog a férfiú, kinek ilyenek után kívánsága betelt; * nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel szól a kapuban.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult, kelj föl, kedvesem, gyere!
|
Ant. Speciósa * facta es et suávis in delíciis tuis, sancta Dei Génetrix.
Psalmus 147 [5]
147:1 Lauda, Ierúsalem, Dóminum: * lauda Deum tuum, Sion.
147:2 Quóniam confortávit seras portárum tuárum: * benedíxit fíliis tuis in te.
147:3 Qui pósuit fines tuos pacem: * et ádipe fruménti sátiat te.
147:4 Qui emíttit elóquium suum terræ: * velóciter currit sermo eius.
147:5 Qui dat nivem sicut lanam: * nébulam sicut cínerem spargit.
147:6 Mittit crystállum suam sicut buccéllas: * ante fáciem frígoris eius quis sustinébit?
147:7 Emíttet verbum suum, et liquefáciet ea: * flabit spíritus eius, et fluent aquæ.
147:8 Qui annúntiat verbum suum Iacob: * iustítias, et iudícia sua Israël.
147:9 Non fecit táliter omni natióni: * et iudícia sua non manifestávit eis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Speciósa facta es et suávis in delíciis tuis, sancta Dei Génetrix.
|
Ant. Ékes lettél * és édes örömödben, Isten szent szülője.
Zsoltár 147 [5]
147:1 Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat; * dicsérd, Sion, a te Istenedet.
147:2 Mert megerősítette kapuidnak zárait, * benned megáldotta fiaidat.
147:3 Ki békéssé tette határaidat, * és a búza javával elégít meg téged.
147:4 Ki elküldi szózatát a földre; * sebesen fut az ő beszéde.
147:5 Ki a havat, mint a gyapjat adja, * a ködöt, mint a hamvat hinti.
147:6 Jegét darabonként ereszti; * ki tűrheti el annak hidegségét?
147:7 Elküldi ismét az ő igéjét, és fölolvasztja azokat; * az ő szele fúj, és vizek folynak.
147:8 Ki igéjét Jákobnak hirdeti, * rendeléseit és törvényeit Izraelnek.
147:9 Nem cselekedett így semmi más nemzettel, * és azoknak nem jelentette ki ítéleteit.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ékes lettél és édes örömödben, Isten szent szülője.
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {Votiva}
Sir 24:14
Ab inítio et ante sǽcula creáta sum, et usque ad futúrum sǽculum non désinam, et in habitatióne sancta coram ipso ministrávi.
℟. Deo grátias.
℟.br. Ave María, grátia plena, dóminus tecum, * Allelúia, allelúia.
℟. Ave María, grátia plena, dóminus tecum, * Allelúia, allelúia.
℣. Benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui
℟. Allelúia, allelúia.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Ave María, grátia plena, dóminus tecum, * Allelúia, allelúia.
Hymnus
Prima stropha sequentis hymni dicitur flexis genibus.
Ave maris stella,
Dei Mater alma,
Atque semper Virgo,
Felix cæli porta.
Sumens illud Ave
Gabriélis ore,
Funda nos in pace,
Mutans Hevæ nomen.
Solve vincla reis,
Profer lumen cæcis,
Mala nostra pelle,
Bona cuncta posce.
Monstra te esse matrem,
Sumat per te preces,
Qui pro nobis natus,
Tulit esse tuus.
Virgo singuláris,
Inter omnes mitis,
Nos culpis solútos
Mites fac et castos.
Vitam præsta puram,
Iter para tutum,
Ut vidéntes Iesum,
Semper collætémur.
Sit laus Deo Patri,
Summo Christo decus,
Spirítui Sancto,
Tribus honor unus.
Amen.
℣. Diffúsa est grátia in lábiis tuis.
℟. Proptérea benedíxit te Deus in ætérnum.
|
Chapter Responsory Hymn Verse {votív}
Sir 24:14
Kezdettöl és az idök elött teremtettem, és mind az örökkévalóságig meg nem szünök; és a szent lakhelyen szolgáltam elötte.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Ave María, grátia plena, dóminus tecum, * Alleluja, alleluja.
℟. Ave María, grátia plena, dóminus tecum, * Alleluja, alleluja.
℣. Benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui
℟. Alleluja, alleluja.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Ave María, grátia plena, dóminus tecum, * Alleluja, alleluja.
Himnusz
Tengernek Csillaga,
Isten édes Anyja,
Áve makulátlan
Mennyei szép Porta!
Gábriel arkangyal
Ávéval köszöntött:
Légy Te nekünk béke,
Éva helyett áve.
Oldd a bűnös láncát,
Gyújts a vaknak fáklyát.
Űzd rólunk a rosszat,
Esdj le minden jókat.
Mutasd meg: Anyánk vagy,
Hallgasson meg érted,
Aki értünk ember
Jó szívvel lőn benned.
Szűzek legszebb Szűze,
Szelídségnek tükre,
Bűntől szabadokká
Tégy szelíddé, jókká.
Tisztaságban éljünk,
Biztos úton járjunk,
Hogy Jézussal egykor
Együtt vígadozzunk.
Atyának dicsőség,
Krisztusnak tisztesség,
Szentlélek Istennek
Egy áldás adassék.
Ámen.
℣. Kegyelem van az ajkaidon
℟. Isten ezért megáldott mindörökre
|
Canticum Magnificat {Antiphona Votiva}
Ant. Regína cæli, * lætáre, allelúia; quia quem meruísti portáre, allelúia; resurréxit, sicut dixit, allelúia: ora pro nobis Deum, allelúia.
Canticum B. Mariæ Virginis
Luc. 1:46-55
1:46 Magníficat ✠ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen eius.
1:50 Et misericórdia eius, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini eius in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Regína cæli, lætáre, allelúia; quia quem meruísti portáre, allelúia; resurréxit, sicut dixit, allelúia: ora pro nobis Deum, allelúia.
|
Magnificat kantikum {Antifóna votív}
Ant. Égi Úrnönk * örvendezzél, alleluja; mert akit méhedben hordoztál, alleluja, feltámadott ahogy mondta, alleluja; imádd Istent miértünk, alleluja.
A Boldogságos Szűz Mária éneke
Lk 1:46-55
1:46 Magasztalja ✠ * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 Amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Égi Úrnönk örvendezzél, alleluja; mert akit méhedben hordoztál, alleluja, feltámadott ahogy mondta, alleluja; imádd Istent miértünk, alleluja.
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Concéde nos fámulos tuos, quǽsumus, Dómine Deus, perpétua mentis et córporis sanitáte gaudére: et, gloriósa beátæ Maríæ semper Vírginis intercessióne, a præsénti liberári tristítia, et ætérna pérfrui lætítia.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Kérünk téged ÚrIsten, add meg nekünk szolgáidnak testünk és lelkünk egészségét és örömeit, hogy akik a Boldogságos mindig szűz Mária közbenjárását élvezzük, szabaduljunk meg szomorúságainktől és lépjünk be örök örömödbe
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
Si descendendum sit a choro, concluditur dicendo.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Et cum frátribus nostris abséntibus. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
℣. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. És távollévő testvéreinkkel. Ámen.
|
Incipit
℣. Convérte nos ✙︎ Deus, salutáris noster.
℟. Et avérte iram tuam a nobis.
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Téríts meg minket, ✙︎ Isten, te vagy az üdvösségünk.
℟. És fordítsd el haragodat rólunk.
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi
Psalmus 128 [6]
128:1 Sæpe expugnavérunt me a iuventúte mea, * dicat nunc Israël.
128:2 Sæpe expugnavérunt me a iuventúte mea: * étenim non potuérunt mihi.
128:3 Supra dorsum meum fabricavérunt peccatóres: * prolongavérunt iniquitátem suam.
128:4 Dóminus iustus concídit cervíces peccatórum: * confundántur et convertántur retrórsum omnes, qui odérunt Sion.
128:6 Fiant sicut fænum tectórum: * quod priúsquam evellátur, exáruit:
128:7 De quo non implévit manum suam qui metit, * et sinum suum qui manípulos cólligit.
128:8 Et non dixérunt qui præteríbant: Benedíctio Dómini super vos: * benedíximus vobis in nómine Dómini.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok
Zsoltár 128 [6]
128:1 Gyakorta ostromlottak engem ifjúságomtól; * mondja meg most Izrael,
128:2 Gyakorta ostromoltak engem ifjúságomtól: * de semmit sem tehettek nekem.
128:3 Hátamon kovácsoltak a bűnösök, * sokáig űzték gonoszságukat;
128:4 De az igaz Úr megtöré a bűnösök nyakát. * Szégyenüljenek meg és hátráljanak mindnyájan, kik Siont gyűlölik.
128:6 Legyenek, mint a háztetők füve, * mely mielőtt kiszaggattatnék, elszárad;
128:7 Mellyel az arató nem tölti meg kezét, * sem ölét a kévekötő,
128:8 és hol nem mondják az átmenők: Az Úr áldása legyen rajtatok, * áldunk titeket az Úr nevében.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 129 [7]
129:1 De profúndis clamávi ad te, Dómine: * Dómine, exáudi vocem meam:
129:2 Fiant aures tuæ intendéntes, * in vocem deprecatiónis meæ.
129:3 Si iniquitátes observáveris, Dómine: * Dómine, quis sustinébit?
129:4 Quia apud te propitiátio est: * et propter legem tuam sustínui te, Dómine.
129:5 Sustínuit ánima mea in verbo eius: * sperávit ánima mea in Dómino.
129:6 A custódia matutína usque ad noctem: * speret Israël in Dómino.
129:7 Quia apud Dóminum misericórdia: * et copiósa apud eum redémptio.
129:8 Et ipse rédimet Israël, * ex ómnibus iniquitátibus eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 129 [7]
129:1 A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád, * Uram, hallgasd meg az én szómat,
129:2 Legyenek füleid figyelmesek * az én könyörgésem szavára.
129:3 Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram, * Uram, ki állhat meg előtted?
129:4 De nálad vagyon a kegyelem, * és a te törvényedért reménylek benned, Uram.
129:5 Remél az én lelkem az ő igéjéért. * Az én lelkem az Úrban bízik.
129:6 A reggeli vigyázattól éjjelig * bízzék Izrael az Úrban;
129:7 Mert az Úrnál az irgalmasság, * és nála bőséges a megváltás.
129:8 És ő megszabadítja Izraelt * minden gonoszságából.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 130 [8]
130:1 Dómine, non est exaltátum cor meum: * neque eláti sunt óculi mei.
130:1 Neque ambulávi in magnis: * neque in mirabílibus super me.
130:2 Si non humíliter sentiébam: * sed exaltávi ánimam meam:
130:2 Sicut ablactátus est super matre sua, * ita retribútio in ánima mea.
130:3 Speret Israël in Dómino, * ex hoc nunc et usque in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 130 [8]
130:1 Uram, nem fuvalkodott föl az én szívem, * sem szemeim föl nem emelkedtek;
130:1 Sem nem jártam nagy * és fölöttem való csodálatos dolgokban.
130:2 Ha alázatosan nem gondolkodtam, * hanem fölmagasztaltam lelkemet,
130:2 Mint ki anyjától elválasztatott, * úgy legyen az én lelkemnek fizetése.
130:3 Bízzék Izrael az Úrban * mostantól és örökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Hymnus
Meménto salútis auctor,
Quod nostri quondam córporis,
Ex illibáta Vírgine
Nascéndo, formam súmpseris.
María Mater grátiæ,
Mater misericórdiæ:
Tu nos ab hoste prótege,
Et hora mortis súscipe.
Glória tibi, Dómine,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre, et Sancto Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz
Emlékezzél meg, Alkotó,
Hogy hozzánk jöttél egykoron,
A Szűz méhének szenthelyén
Testünk formáját fölvevén.
Kegyelmek Anyja, Mária,
Irgalom édes Asszonya,
Légy ellenségtől gyámolunk.
S állj mellettünk, ha meghalunk.
Glória neked Jézusunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Capitulum
Sir 24:24
Ego mater pulchræ dilectiónis, et timóris, et agnitiónis, et sanctæ spei.
℟. Deo grátias.
℣. Ora pro nobis sancta Dei Génetrix.
℟. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi.
|
Capitulum
Sir 24:24
Én a szép szeretet anyja vagyok, és a félelemé és az ismereté és a szent reménységé.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja
℟. Hogy métók lehessünk a Krisztus igéreteire
|
Canticum Nunc dimittis
Ant. Regína cæli, * lætáre, allelúia; quia quem meruísti portáre, allelúia; resurréxit, sicut dixit, allelúia: ora pro nobis Deum, allelúia.
Canticum Simeonis
Luc. 2:29-32
2:29 Nunc dimíttis ✠ servum tuum, Dómine, * secúndum verbum tuum in pace:
2:30 Quia vidérunt óculi mei * salutáre tuum,
2:31 Quod parásti * ante fáciem ómnium populórum,
2:32 Lumen ad revelatiónem géntium, * et glóriam plebis tuæ Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Regína cæli, * lætáre, allelúia; quia quem meruísti portáre, allelúia; resurréxit, sicut dixit, allelúia: ora pro nobis Deum, allelúia.
|
Nunc dimittis kantikum
Égi Úrnönk * örvendezzél, alleluja; mert akit méhedben hordoztál, alleluja, feltámadott ahogy mondta, alleluja; imádd Istent miértünk, alleluja.
Simeon éneke
Lk 2:29-32
2:29 Most bocsátod ✠ el, Uram, szolgádat * a te igéd szerint békességben;
2:30 Mert látták szemeim * a te üdvösségedet,
2:31 Kit rendeltél * minden népek színe elé,
2:32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, * és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Égi Úrnönk * örvendezzél, alleluja; mert akit méhedben hordoztál, alleluja, feltámadott ahogy mondta, alleluja; imádd Istent miértünk, alleluja.
|
Oratio
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Beátæ et gloriósæ semper Vírginis Maríæ, quǽsumus, Dómine, intercéssio gloriósa nos prótegat, et ad vitam perdúcat ætérnam.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés
Uram irgalmazz nekünk. Krisztus kegyelmezz nekünk. Uram irgalmazz nekünk.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Kerünk téged Urunk, hogy a boldogságos, dicséséges mindenkoron szűz Mária közbenjárása védjen meg minket és vezessen el az örök életre
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
Benedictio. Benedícat et custódiat nos omnípotens et miséricors Dóminus, ✠ Pater, et Fílius, et Spíritus Sanctus.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
Áldás. Áldjon meg és őrizzen minket a mindenható és irgalmas Úr, ✠ az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
℟. Amen.
|
Antiphona finalis B.M.V.
Regína cæli, lætáre, allelúia;
Quia quem meruísti portáre, allelúia,
Resurréxit, sicut dixit, allelúia:
Ora pro nobis Deum, allelúia.
℣. Gaude et lætáre, Virgo María, allelúia.
℟. Quia surréxit Dóminus vere, allelúia.
Orémus.
Deus, qui per resurrectiónem Fílii tui, Dómini nostri Iesu Christi, mundum lætificáre dignátus es: præsta, quǽsumus; ut, per eius Genetrícem Vírginem Maríam, perpétuæ capiámus gáudia vitæ. Per eúndem Christum Dóminum nóstrum. Amen.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Amen.
|
Final Antiphon of the Blessed Virgin Mary
Égi Úrnőnk örvendezzél, alleluja;
Mert akit méhedben hordoztál, alleluja,
Feltámadott ahogy mondta, alleluja;
Imádd Istent miértünk, alleluja
℣. Örülj és örvendezz Szűz Mária, alleluja.
℟. Mert valóban feltámadott az Úr, alleluja.
Könyörögjünk.
Istenünk, aki Fiadnak a mi Urunk Jézus Krisztusnak feltámadásával a világot megörvendeztetni méltóztattál, add kérünk, hogy szülője, Szűz Mária közbenjárására az örök életet elnyerjük. Ugyanazon Jézus Krisztus a te fiad által. Ámen.
|